Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
problémák, valamint a szállítások volumenének viszonylag mérsékelt növekedése ellenére alapvetően pozitívan befolyásolta. 1966 és 1969 között a magyar—nyugatnémet árucsere-forgalom az NSZK-beli recesszió, illetve a nyugatnémet fél restriktiv kereskedelempolitikája miatt kritikus szakaszba jutott. 1967-ben a magyar kivitel 15 százalékos visszaesést mutatott az előző évihez képest. Miután a rekord nagyságú magyar pasz- szívum (145 millió DM) megszüntetésére az NSZK nem volt hajlandó exportkönnyítéseket tenni, a magyar fél megszüntette az importkontingensek liberális kezelését, sőt az importkorlátozás lehetőségével is élt. Ennek következtében 1967-hez képest (421 millió DM) a magyar behozatal 1968-ban és 1969-ben abszolút mértékben csökkent (339 millió, illetve 354 millió DM).19 Miután az NSZK meggyőződött arról, hogy a magyar fél szükség esetén képes a behozatal visszafogására, jelentős engedményeket tett annak érdekében, hogy a Magyarországra irányuló export további csökkenését elkerülje. A nyugatnémet magatartás megváltozásához az is hozzájárult, hogy 1968-tól kezdődően az NSZK- ban konjunkturális fellendülés indult meg, amely mind a beruházási, mind a fogyasztási cikkek piacán tartós keresletet eredményezett. Ennek hatására az NSZK liberálisabb kereskedelempolitikára tért át. A nyugatnémet árszínvonal emelkedése, a márka fel- értékelése külön vonzerőt jelentett a magyar export számára. Lehetővé vált ezzel az is, hogy a vegyesbizottságú tárgyalásokon megegyezés szülessen a magyar importkontingensek növeléséről. A beviteli kereteknél elért növekedés mellett magyar szempontból nagy jelentőségű volt a liberalizáció kiterjesztésének fokozatos megindulása. Magyar szempontból az előrehaladást mutatta, hogy míg 1967-ben az NSZK-ba irányuló magyar export liberalizáltsági foka 12,4 százalék volt, 1968-ban 28 százalékot tett ki.20 Mindezek ellenére a magyar kivitel struktúrája szempontjából a mennyiségi korlátozások által sújtott cikkek köre a hatvanas évek végén is az NSZK-ban volt a legszélesebb, a fogyasztási iparcikkek szektorában a liberalizáció különösen alacsony fokon állt. 5. Változatlan problémák: a kulturális és tudományos kapcsolatok alakulása A kulturális és tudományos kapcsolatok mint az NSZK kulturális külpolitikájának része a nagykoalíció idején is szorosan összefonódott a keleti politika célkitűzéseivel. Az NSZK részéről változatlanul követelték a kulturális és tudományos-műszaki kapcsolatok egyezményesítését, a kereskedelmi képviseletek jogkörének a kulturális területre történő kiterjesztését. Nem volt kétséges, hogy a politikai téren történő tényleges előrehaladás nélkül — így az NDK nemzetközi jogi elismerése hiányában — az államközi egyezményben biztosított nyugatnémet kulturális jelenlét kedvezett volna az NSZK törekvéseinek: a nyugatberlini klauzula további kiterjesztésével, valamint az „egységes német kultúra”, a a „közös történelmi múlt” szólamaival a „német egység és az „újraegyesítés” hangsúlyozásának. Az NSZK változatlanul arra törekedett, hogy a kulturális és tudományos kapcsolatok alakításában tevékenységét az értékes szakismeretekkel rendelkező vagy bizonyos tömegbefolyással rendelkező értelmiségi kategóriákra összpontosítja. A magánjellegű, 52
