Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
A mozgásba hozott keleti politika ugyanakkor mind osztálytartalmában, mind stratégiai céljában az amerikai globálpolitika szerves építőelemévé vált. Belpolitikailag rugalmasabb kereteket ígért a monopolkapitalizmus strukturális alkalmazkodási folyamatának megkönnyítésére, külpolitikailag az új keleti politikával az NSZK politikai súlyának növelését, a politikai és gazdasági státusa közötti különbség megszüntetését célozta. 2. A budapesti ILahr-látogatástól 1967-ig Még Erhard kancellárságának utolsó hónapjaiban az NSZK kormánya erőfeszítéseket tett arra, hogy valamelyik szocialista országgal diplomáciai kapcsolatokat létesítsen. Ebben a törekvésében az Erhard-kormány Romániával jutott a legmesszebbre; Romániának konkrét formában javaslatot tettek a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Az Erhard-kormány 1966 végén Magyarország irányában is élénkebb érdeklődést mutatott. Lahr államtitkár már 1966 őszén Budapesten átutazóban kijelentette, hogy szívesen látogatna Magyarországra. Lahr ajánlatára magyar részről akkor nem reagáltak. A decemberben megalakult nagykoalíció fordulatot jelentett a nyugatnémet külügyi államtitkár látogatási tervének megvalósításában. A látogatási tervet magyar részről ekkor már pozitívan értékelték. Megfelelő előkészítés után Lahr 1967. január 23-án Budapestre érkezett. Az NSZK-delegáció budapesti tárgyalásain felvetették a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését. A magyar tárgyaló fél kérdései elől — a magyar kártalanítási igények, a Szabad Európa Rádió tevékenysége — Lahr azzal tért ki, hogy éppen a diplomáciai kapcsolatok rendezése jelentené a legmegfelelőbb formát ezeknek a kétoldalú problémáknak a megoldásához. Lahr a korábbi nyugatnémet taktikához hasonlóan a diplomáciai kapcsolatok felvételét akadályozó nehézségek áthidalására — így az egyedüli képviselet elvének kérdésében — egyoldalú nyilatkozatok kölcsönös megtételét javasolta. Nyugat-Berlin kérdésében a bonni államtitkár „pragmatikus megoldásként” bizalmas levélváltás lehetőségeit körvonalazta. Magyar részről kijelentették, hogy az egyoldalú nyilatkozatok megtételét nem tartják kielégítő formulának; a Magyar Népköztársaság nem fogadja el az NSZK egyedüli képviseletre támasztott igényét, s az Odera— Neisse-határ, valamint Nyugat-Berlin kérdésében elfoglalt álláspontját sem. Lahr budapesti látogatását követően 1967. február 1-én bejelentették a román— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételét. Az NSZK kormánya nem titkolta, hogy a román—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvétele az NDK ellen irányul. Kiesinger kancellár február 1-i parlamenti beszédében egyértelműen leszögezte, hogy a román— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvétele nem jelenti az egyedüli képviselet igényéről való lemondást. A román—NSZK diplomáciai kapcsolatok bejelentése és Lahr államtitkár budapesti látogatása után a nyugatnémet sajtó valóságos ünneplésben részesítette a Kiesm- ger—Brandt kormányt. A sajtó arról írt, hogy a „keleti tömbben” a Romániával megkezdődött „eróziót” többé nem lehet feltartóztatni. A román—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok precedense alapján az NSZK messze túlment a budapesti tárgyalásokon hangoztatott elképzelésein. Bár a budapesti tárgyalásokon a „német állampolgárok” kitétel nem hangzott el, a későbbi nyugatnémet 48
