Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
számára. Az intézmények és szervezetek másik része a közvetlen kulturális-ideológiai expanzió feladatainak ellátásában játszott szerepet. A kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztésére az NSZK egyidejűleg két irányban törekedett. Az egyik törekvés a kulturális kapcsolatok egyezményesítésére, az államközi kulturális megállapodás megkötésére irányult. Ennek elfogadása egyet jelentett volna azzal, hogy az egyedüli képviselet érvényben maradásával van lehetőség a kapcsolatok normalizálására, így a nyugat-berlini klauzula újabb területekre való kiterjesztésére is. Az NSZK a magáncsatornákon megvalósuló kulturális és tudományos kapcsolatok erősítését is célul tűzte ki. A magyar—nyugatnémet kulturális kapcsolatok szempontjából jó például szolgált 1964 őszén a dortmundi Westfälische Auslandsgesellschaft vezetőinek budapesti látogatása, melynek során a Kulturális Kapcsolatok Intézetével szűkebb körű cserében állapodtak meg. Jelentős szerepet játszott az impresszáriós alapon történő kulturális forgalom. 1964-ben a Nemzetközi Koncertigazgatóság legnagyobb forgalma az NSZK-val bonyolódott. A magyar—nyugatnémet kulturális kapcsolatok alakulásában jelentős fékező szerepet játszott, hogy ezeken a csatornákon keresztül a nyugat-németországi magyar emigráció is szóhoz jutott. Bár a mintegy 35—40 000 főre becsült magyar emigráció többsége nem tartozott semmilyen emigráns szervezethez, mind szervezettségében, mind aktivitásában az Egyesült Államok után a Szövetségi Köztársaság területén élő magyar emigráció volt a legjelentősebb. A külföldön működő mintegy 200, túlnyomóan jobboldali beállítottságú magyar emigráns szervezet közül 60 az NSZK-ban tevékenykedett, olyan kifejezetten szélsőjobboldali magyar emigránsszervezetek kaptak otthont az NSZK-ban, mint a „Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége” (MHBK) és a „Magyar Szabadságharcos Világszövetség” stb. Az NSZK-ban mintegy 25 magyar nyelvű lap és folyóirat látott napvilágot, köztük olyan, mint a „Nemzetőr” és az „Üj Látóhatár”. fi. A budapesti Lahr-látogatástól Brandt kancellárságáig 1. A nagykoalíció megalakulása és a% ,,iíj keleti politikai'' 1966. november 8-án megbukott a kereszténydemokrata vezetésű kormány. Az 1963 őszétől hivatalban levő Erhard-kormány nem csupán a belpolitikai helyzetnek köszönhette bukását, hanem külpolitikai sikertelenségének is. A „kis lépések” politikáját hirdető Erhard kétségbeesett kísérleteket tett arra, hogy az amerikai külpolitikában változatlanul fenntartsa a német kérdés prioritását. Valójában az Erhard-kormány Kelet és Nyugat felé egyaránt elszigetelődött, lemaradt a globális kelet—nyugati,,bridge-building” folyamatában, Kelet felé a „békejegyzék” — amely a status quo további nyitvatar- tásának eszköze volt — nem érte el célját, ráadásul az amerikai külpolitika súlypontja fokozatosan megváltozott; Európából Ázsiába tevődött át. Az Erhard-kormány úgy kívánta felvenni a diplomáciai kapcsolatokat a szocialista országokkal, hogy a Hallstein-doktrínán minél kevesebbet kelljen módosítania. Nagy 46
