Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
ismérvekkel. A társadalmi rendszerek — és ebből fakadóan a termelés társadalmi szervezetének — különbözősége minőségileg eltérő integrációs formákat produkál, olyany- nyira, hogy a KGST és a Közös Piac mindennapos tevékenysége közvetlenül nem is hasonlítható össze. Intézményi területen a különbözőség lényegét a következőkben látom. A tőkés integráció legfontosabb célkitűzése, hogy olyan integrált szabályozó mechanizmusok és gazdaságpolitikák jöjjenek létre, amelyek elősegítik a mikrointegrációt, amelyek megfelelő kereteket,feltételeket biztosítanak a termelés tényezői szabad áramlása számára. A szocialista integráció szintén alkalmaz olyan intézményeket, amelyek indirekt eszközökkel szolgálják a fenti célt. Az áruk, szolgáltatások vagy a munkaerő áramlásának megkönnyítése azonban a szocialista integrációban viszonylag alárendelt szerepet játszik a tervezés területén megvalósítandó integrációhoz képest. Az előzőekben használt kategóriákkal élve, megállapítható, hogy a népgazdasági tervek összehangolása lényegét tekintve nem más, mint gazdaságpolitikai integrációs lépések sorozata. Ezek már akkor elkezdődnek, amikor az egyes tagállamok megfelelő szervei a népgazdasági tervek kidolgozásának stádiumában együttműködnek. Egyes lépések ugyan megtehetők bilaterális alapokon, a végső, döntő lépéseket azonban a KGST központi intézményeinek a közreműködésével hajtják végre. Ugyancsak a tervszerű együttműködés keretében történik az egyes termékek előállításának szakosítása. Ha jelentős termékről, nagy volumenű termelésről és a részt vevő népgazdaságok többségéről van szó, akkor a szakosítás gazdaságpolitikai integrációs döntésnek is tekinthető. Ennek keretében ugyanis a felek hosszú távra rögzítik, hogy mely tagállam mely vállalatai állítják elő az adott terméket, továbbá döntés születik arról is, hogy a tagországok a gyártott mennyiségből mennyit vesznek át. Más oldalról nézve — akár jelentős, akár kevésbé jelentős termékről van szó — a szakosítás nem más, mint konkrét termelési integráció szervezése. Ennek során az érdekelt országok nem bízzák a piaci erők spontán működésére, hogy az adott ágazatban optimális kapacitással termelő nagy- vállalatok jöjjenek létre, hanem maguk hoznak erről tervszerű — és átfogó népgazdasági terveikbe illesztett — döntéseket. Ilyen értelemben a szakosítás mikroszintű integrációs lépésnek is nevezhető. Hasonló jellegűek azok a döntések, amelyek valamely termék gyártásának közös tervezésére vonatkoznak. Sirjajev helyesen jegyzi meg, hogy a tervgazdálkodás viszonyai között nincs szükség arra, hogy kerülő utakon jussunk el az egyes országok gazdasági szerkezetének egymáshoz idomulásához, vagyis nincs szükség arra, hogy a struktúrának ez az összhangja csupán végső soron, a mikroökonómiai szinten végbemenő fokozatos, gyakran nem egyértelmű változások eredményeként jöjjön létre.17 Megállapítható tehát, hogy míg a Közös Piac a zróérointegráció közvetett szélesítését a makrointegrAcíó segítségével igyekszik megvalósítani, addig a KGST a mikroökonó- miai együttműködést elsősorban közvetlenül próbálja szélesíteni, még akkor is, ha ennek érdekében zwiérointegrációs formákat használ fel. Ebből következik, hogy a szocialista integráció — nagy bizonyossággal leszögezhető — nem készül valamiféle gazdasági unió létrehozására, nem célja a makrogazdasági határok teljes lebontása. A szocialista államnak végső soron mindig kezében kell tartania gazdaságának tervezését-szervezését: a teljesen integrált közös gazdaságpolitika létrehozása, a határok lebontása ezért elvileg egy olyan „uniónak” a létrehozását jelentené, amely egyetlen átfogó terv alapján működne. Ilyen célkitűzés azonban — ha fel is merült az idők folyamán a KGST-ben — sohasem szerepelt komolyan a szervezet napirendjén. A fentiekből egyébként még egy másik fontos eltérés is származik. Míg a szocialista integráció közvetlenül szolgálja a közösség össztársadalmi érdekeit, addig a tőkés integráció csak közvetetten és rendkívül ellentmondásosan, hiszen a tudományos-technikai fejlődés 34
