Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 3. szám - Kende István: Az el nem kötelezettek mozgalmának kialakulása és helye napjainkban

szabadításhoz, a nemzeti arculatok és kultúrák megerősödéséhez, a nemzeti szellemi értékek és hagyományok megóvásához, az igazságos gazdasági és szociális rend megvalósításához vezetnek, amely lehetőséget kínál a tömegeknek a fejlődéshez és áldásainak élvezéséhez”.

A limai konferencia határozottan síkraszállt az enyhülés mellett: ,,a részt vevő országok teljes tudatában vannak ama ténynek, hogy a folyamatban levő nemzetközi enyhülés kedvező előfeltételeket teremt mind a hidegháborúból eredő, mind a nukleáris konfrontáció és katasztrofális kihatásainak veszélyéből eredő problémák rendezéséhez”.

Az állásfoglalás azonban hozzátette, hogy ez az enyhülési folyamat „mindaddig korlátozott és bizonytalan marad, ameddig át nem terjed minden földrajzi térségre és nem járul hozzá a nemzetközi kapcsolatok tényleges demokratizálásához azáltal, hogy a nemzetközi közösség minden tagját bevonja a súlyos problémák rendezésébe és a veszélyes, az emberiséget fenyegető feszültséggócok felszámolásába, ami szavatolhatná a tartós és szilárd, zavartalan és lendületes fejlődést biztosító békét”.

S ami ugyancsak új: a konferencia ismételten nevén nevezte és élesen elítélte az amerikai imperializmust kambodzsai tevékenysége, vietnami háborúja, ENSZ-beli magatartása miatt. Leszögezte, hogy agresszió esetén nincs semlegesség: az ilyenkor az agresszió jóváhagyását jelentené.

A limai értekezlet legradikálisabb állásfoglalása az, hogy az el nem kötelezett országok „egységes stratégiájának” megteremtését sürgette és kimondta, hogy ha bármely, az el nem kötelezettek közé tartozó államot „erőszak alkalmazásával, agresszióval, vagy bárminemű zsaroló intézkedésekkel megakadályoznák szuverén jogainak szabad és tényleges gyakorlásában”, úgy a tömbön kívüli országok „el vannak szánva arra, hogy az ilyen lépéseket úgy tekintsék, mintha azok valamennyi tömbön kívüli ország ellen irányulnának, és ... a fenyegetett ország kérésére azonnal melléállnak”.

Az értekezlet gazdasági állásfoglalásai útmutatást adnak a „hetvenhetek” számára, hogyan fejlesszék tovább igényeiket, milyen közös stratégiát dolgozzanak ki a „tömbön kívüli és más fejlődő országok” számára és figyelmeztet is: „az imperialisták makacsul ellenállnak, és szívósan ragaszkodnak kiváltságos helyzetükhöz, melyet nem hajlandók önként feladni”.

Az el nem kötelezett államok egymást követő értekezletei — Belgrádtól Limáig — ily módon hatalmas ív alkotóelemei: nemcsak a részt vevő országok számának emelkedése teszi ezt az ívet teherbíróvá; sokkal inkább az állásfoglalások egyre merészebb feszítése, egyre határozottabb célzatossága a harcos antiimperializmus, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése irányában, a függetlenségi és társadalmi haladásért vívott harcok támogatása irányában.

Az el nem kötelezettek elkötelezettsége

Az el nem kötelezettek közös állásfoglalásainak fokozódó radikalizálódása ellenére sem tekinthetjük ezt a csoportosulást homogén közösségnek; sőt, az el nem kötelezettek köio