Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kende István: Az el nem kötelezettek mozgalmának kialakulása és helye napjainkban
A belgrádi értekezlet harcosabb lett, mint várták. Nem volt hajlandó egyenlő mércével mérni; nem volt hajlandó mindenáron közbülső, semleges szerepet vállalni a világ dolgaiban. A német kérdésben is hallatta hangját, és nem a Hallstein-doktrínát fogadta el, hanem a két német állam realitását. Nem tekintette a fejlődés gátjának a tényt, hogy különböző társadalmi rendszerek léteznek a Földön, hanem felszólított ezek békés egymás mellett élésére. Elítélte az imperializmust, a kolonializmust és a neokolonializmust, és nagyon is határozottan állt ki az algériai és az angolai szabadságharc mellett. A nemzeti felszabadító mozgalmak támogatását az el nem kötelezettség kritériumának minősítette. A Nyugat csalódott várakozásában. Mindamellett tévedés volna azt hinni, hogy az el nem kötelezettség profilja véglegesen kirajzolódott. A belgrádi csúcstalálkozót számos újabb találkozó követte. A másodikra Kairóban került sor 1964-ben, a harmadikra Lusakában 1970-ben, a negyedikre Algírban 1973-ban, az ötödikre 1976 augusztusában Sri Lanka fővárosában, Colombóban. Közben az el nem kötelezettek több fontos értekezlete zajlott le külügyminiszteri és más szinten is, így például az 1972. évi georgetowni és az 1975. évi limai konferencia. A sorozatos értekezletek egyik szembetűnő vonása, hogy a részt vevő államok száma állandóan növekedett. S habár az állásfoglalások radikalizálódtak, a viták élesedtek, bizonyos fokú polarizálódás végbement, lemorzsolódás általában nem volt. Mint a mellékelt táblázat is bizonyítja, a kezdeményező államok majdnem kivétel nélkül megmaradtak résztvevőnek. Ha nem, úgy általában a résztvevők nem kívánták jelenlétüket (mint a legutóbbi időkben Chile esetében). A résztvevők számának növekedése nem kizárólag és nem is elsősorban a független államok számának növekedéséből adódott. Hiszen Belgrád után már lassult a függetlenné válás üteme. A belgrádi konferenciára a volt gyarmatok túlnyomó többsége függetlenségének kikiáltása után került sor. Az el nem kötelezett államok értekezletein részt vevő teljesjogú államok száma Colombo előtt 1. Belgrád 1961 25 2. Kairó 1964 47 3. Lusaka 1970 53 — Georgetown 1972 59 (külügyminiszteri) 4. Algír 1973 75 — Lima 1975 79 (külügyminiszteri) A számottevő mennyiségi fejlődésnél azonban többet mond az értekezletek vitáinak és határozatainak minőségi fejlődése, a politikai állásfoglalások tisztulása. Ezek részletes vizsgálata nem fér e tanulmány kereteibe. Ezért a teljesség igénye nélkül csak az egymást követő értekezletek néhány olyan jellemvonását ragadjuk ki, időrendi sorrendben, amely 8
