Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
révén. Az integráció ebben a funkciójában a differenciálásnak részben kiegészítője, részben ösztönzője.”2 E megállapítást kommentálva Palánkai Tibor megjegyzi, hogy „eszerint a társadalmi munkamegosztás egyrészt az emberi tevékenységek állandóan mélyülő és szélesedő differenciálódása, másrészt ezzel szoros, kölcsönös feltételezettségben, megfelelő gazdasági formákban állandóan újabb, egyre magasabb fokú egységbe szerveződése, integrálódása ... az integráció tehát olyan folyamatok összessége, amelyeken keresztül egységbe szövődik a termelő egyének sokoldalú tevékenysége és funkciója, hogy meghatározott társadalmi keretekben és csatornákon át összefüggő rendszert alkossanak.”3 Palánkai az alapvető integrációs fejlődést hozza fel példának: „a termelőegységek vonatkozásában a történelmi tendencia vonala a primitív családi termelőegységektől a kézműves műhelyen, manufaktúrán és gyáron keresztül napjaink magas fokon szervezett, számítógépek segítségével irányított és ellenőrzött, automatizált üzemóriásáig terjed”.4 Ezzel azonban még mindig nem érkeztünk el a nemzetközi gazdasági integráció fogalmához. Pusztán a termelőegységek szempontjából nézve ugyanis teljesen közömbös, hogy az integráció nemzetközi vagy nemzeti szinten megy végbe: a termelésnek ebben az összefüggésben nincs „nemzetisége”. Technikai értelemben mellékes körülmény, hogy az egymással integrálódó termelési egységek „származása” azonos-e vagy sem; az eltérő nemzetiségű vállalatok fúziója nem hoz létre új minőséget az egy országon belül lejátszódó összeolvadásokhoz képest. A „nemzeti” és a „nemzetközi” megkülönböztetés tehát eszerint nem lenne indokolt. A termelés azonban korántsem tekinthető kizárólag technikai folyamatnak: a termelésnél a legszélesebb értelemben vett társadalmi folyamatról van szó. Ebben a társadalom egész intézményrendszerével részt vesz. A társadalom — ilyen megközelítésben — sohasem általános kategóriaként, hanem történetileg és földrajzilag mindig konkrét formában, valamilyen állam keretei között jelenik meg. Ennek az államnak az intézmény- rendszere pedig szükségképpen egyedi, mivel a történelem során relatíve függetlenül fejlődött a többi államétól. Felmutathat ugyan egy sor — nem is lényegtelen — hasonló vonást, azonos formák nagy számban alakulhatnak ki, de valamely állam intézményrendszerének sohasem lehet meg a pontos mása a másik államban. A sajátos természeti adottságokon túl tehát az államhatalom intézményesítő tevékenysége is eltérő feltételeket teremt a termelés számára az egyes országokban. Ha tehát termelési egységek nemzetközi integrációjára kerül sor, akkor két vagy több, különböző feltételek között tevékenykedő egység integrálódik. Ez pedig minőségi különbséget jelent az egyetlen államban lejátszódó hasonló folyamathoz képest. Kozma Ferenc szemléletesen írja le e helyzet következményeit: „A specializálódott és egymással kooperáló termelőegységek különböző nemzetgazdaságok szerves részei, különböző makroökonómiai újratermelési körhöz vannak szervesen kapcsolva ... A különböző nemzetgazdaságokban különböznek egymástól az egyes termelési tényezők nemzeti átlagköltségei, más arányokban adott a munkaerő, az állóalap, a nyersanyag, más jelentősége van egy-egy termelőfolyamatnak a makroökonómiai egység funkcionálása szempontjából. Következésképpen az egyik országban levő üzem döntéseit az egyik nemzetgazdaság szemüvegén keresztül nézve fogják megszabni és befolyásolni, a másik üzemét pedig a másik gazdaság szempontjából kiindulva.. . Ezen a ponton ellentmondás, feszültség keletkezik. Az exportterméket gyártó vagy importterméket felhasználó vállalat technológiai kapcsolatai más ország áramkörébe vannak bekötve, ugyanakkor a vállalat egésze egy nemzetgazdaság integráns része, amelynek ezzel a makroökonómiai egésszel mint döntéseit befolyásoló tényezővel számolnia kell.”6 Kozma elsősorban a közvetett gazdasági következményekről beszél. Az állam azonban egyes intézmények létrehozásával mesterségesen olyan feltételeket teremthet, ame*9
