Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
sorban az európai kulcsiparágakba és a gyorsan fejlődő iparágakba való erős behatoláson alapul, az Egyesült Államok világméretű bonyodalmai és vereségei ellenére is alig csökken. Sőt, globális elkötelezettségének összpontosulása folyamatában a jövőben erőteljesebb kísérleteket tesz arra, hogy az önálló nyugat-európai törekvéseket fékezze, és tovább erősítse saját politikai és gazdasági befolyását. Ez főleg két gazdaságpolitikai emelő segítségével történik: a valutarendszer — melyet súlyos funkcionális zavarai ellenére még mindig a világ legerősebb gazdasági hatalma befolyásol — és a multinacionálisán szervezett tőke segítségével, amelynek döntési központjai túlnyomórészt az Egyesült Államokban vannak.”40 ,,Az Európai Közösség egyrészt a létrejöttét megelőző tőkekoncentrálódási folyamat eredménye, másrészt maga is a tőkekoncentráció további fejlődésének motorja . . . Mi, szociáldemokraták, nem a bankok és a konszernek Európáját akarjuk, hanem a demokratikus szocializmus Európáját, amelyben a tervezés, a beleszólási jog és a demokratikus ellenőrzés határozza meg a Közösség minőségét, és amelyben a mélyreható strukturális reformok politikáját a parlamenti többségek formálják, nem pedig olyan Európát, ahol ezeket a célokat a multinacionálisán szervezett tőke és politikai érdek- képviselőik nyomására megakadályozzák.”41 „Éppen a multinacionális konszernek gátlástalan árpolitikája miatt (olajválság 1973— 1974) és mert beavatkoznak az államok belső ügyeibe (Chile—ITT), feltétlenül szükséges hatásos ellenőrzésük és visszaszorításuk ... Az ellenőrzésnek és a visszaszorításnak nemzetközi együttműködéssel kell történni. Ebben az összefüggésben feltétlenül ajánlatos a fokozott együttműködés a nyersanyagtermelő országokkal... A keleti blokk országaival történő fokozott együttműködés és bekapcsolásuk a nemzetközi valutarendszerbe ehhez a témához hatásos támogatás lenne. Ezenkívül a világbéke biztosítását is szolgálná.”42 „Az EGK fejlődésében a jövőben meg kell szüntetni a nemzetközileg szervezett nagytőke meghatározó befolyását, intézményeit demokratizálni kell. Az EGK-ban a népek érdekei, különösen pedig a dolgozó emberek érdekei legyenek a meghatározók. A nyugat-európai integráció további fejlődésénél is csorbíthatatlan maradjon minden tagország lehetősége saját útjának meghatározására és a szocializmus felépítésére. Az ilyen nyugat-európai politikának nemcsak a nyugat- és dél-európai reakciós pártok és kormányok az ellenségei, hanem mindenekelőtt a multinacionális konszernek. A munkások érdekei azonosak minden olyan országban, amelyben a kapitalista termelési mód uralkodik: béke, szociális haladás és szocializmus. A világkereskedelem, a világpiac, a nemzetközi politikai és gazdasági szervezetek, valamint a multinacionális vállalatok terjeszkedése minden ország munkásainak helyzetét egyre szorosabban összekapcsolja más országok munkásainak sorsával. A munkásosztály felszabadítása ezért nem nemzeti ügy, hanem valamennyi kapitalista ország munkásainak nemzetközi feladata ... Ez a nyugateurópai politika magában foglalja az Egyesült Államoktól való nagyobb függetlenséget és enyhült viszonyt a KGST szocialista országaival.”43 A „munkásosztály felszabadítása” nem gyakori kifejezés SPD-dokumentumokban. A szocialista országokat pedig talán csak ez a javaslat nevezi szocialista országoknak. 98
