Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés

Végül érdemes megemlíteni azt a javaslatot, mely szoros kapcsolatot és koordinációt tart szükségesnek az európai szakszervezetekkel az EGK demokratizálása érdekében, és informális érintkezést indítványoz azokkal az antikapitalista pártokkal, amelyek nem tartoznak a Szocialista Internacionáléhoz. Mivel Európáról van szó, nyilván a kommunista pártokra gondolnak.44 Erről a témáról az SPD elméleti folyóiratának 1975. novemberi számában érdekes tanulmány jelent meg, mely szerint minden szociáldemokrata párt saját joga és feladata meghatározni, együttműködjön-e országa kommunista pártjával. Mint ismeretes, ez a vélemény még nem általános az SPD-ben.15

A d) pontban ismertetett javaslatok közül egy sem került bele az OR 85 elfogadott változatába. Ennek ellenére jelentősek, mert magukban is bizonyítják, hogy az SPD-ben számottevő erők már felismerték, sokan pedig közel állnak ahhoz a felismeréshez, hogy a békét a szocialista országokkal együtt és az imperializmus ellen, a nemzetközi monopoltőke ellen kell megvédeni.

IV. Az SPD és a külpolitikai gyakorlat

A párt többségi határozatai — mint a fegyverexport korlátozásáról lezajlott vita is bizonyítja — nem érvényesülnek teljes mértékben az NSZK külpolitikájában, sem pedig a szövetségi kormány belpolitikájában. Ennek oka nemcsak az, hogy az SPD tagsága és az SPD állami tisztségviselői között ellentétek vannak. Figyelembe kell venni a következő tényezőket is:

— az NSZK külpolitikájára jelentős hatást gyakorolnak a külső körülmények, a NATO-tagságból adódó kötelezettségek, az EGK kötöttségei, az Egyesült Államokhoz fűződő különleges viszony, az exporttól és a nyersanyagoktól való függőség;

— az SPD nem egyedül kormányoz; a kisebbik partner, az FDP tényleges súlyánál nagyobb hatást gyakorol a kormány tevékenységére, mert a mérleg nyelvének szerepét játssza. Befolyása elsősorban belpolitikai és társadalmi kérdésekben jelentős, de a külpolitikában is érvényesül;

— a különböző tőkés csoportok szervezetei, valamint a CDU/CSU politikája közvetlen nyomást gyakorol a szövetségi kormány politikai irányvonalára, e csoportok és a CDU/CSU befolyása alatt álló tömegkommunikációs eszközök nagymértékben manipulálják a közvéleményt. A kormány — a tartományi és szövetségi parlamenti választások permanens jellege miatt — kénytelen minden lépését választási megfontolásoktól függővé tenni (említettük, hogy itt olykor hibás körben futnak);

— igen gyakran a helyes politikai határozatok is megfeneklenek a végrehajtó apparátus útvesztőiben. Ez többé-kevésbé világjelenség, az NSZK-ban pedig különösen érvényes. Az NSZK örökös jogokkal rendelkező hivatalnoki kasztja a CDU/CSU rezsim két évtizede alatt alakult ki, tevékenységére ez rányomja bélyegét. A belügyi, állambiztonsági, külügyi apparátus és más minisztériumok napi, gyakorlati tevékenysége gyakran az SPD politikájától eltérő vonalat mutat. Az SPD-álláspontok és a tények közötti eltérés fő oka természetesen nem az apparátus minőségében rejlik, hanem abban, hogy az

99