Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
konjunktúra visszaeséséhez vezettek. Ezek a recessziós jelenségek nem korlátozódnak csak a nyugati világra: szűk keresztmetszetek az ellátásban, rejtett áremelkedések és foglalkoztatottsági nehézségek a keleti blokkban is megfigyelhetők.”30 Eszerint is „valamennyi ipari országra” jellemző a gazdasági visszaesés, valamint a „foglalkoztatottsági nehézségek”, ami a nyugatnémet politikai szóhasználatban 1,2 millió munkanélkülit és a több százezer részleges munkanélkülit jelenti. Hasonlóanfogalmazott Brandt is kongresszusi beszédében: „A világgazdaságot — nemcsak a világ nyugati részében — súlyos megrázkódtatások érik. Terjed az infláció és a munkanélküliség.”31 Ebben a kérdésben tehát vagy elképesztő tájékozatlanságról van szó — ez a jóindulatú feltételezés —, vagy tudatos gyávaságról: nem vallható be, hogy a szocialista országokban nincs munkanélküliség, és a termelés tovább növekszik. A módosító javaslatok vizsgálata bizonyítja, hogy nem tájékozatlanságról lehet szó, mert néhány pártszervezet a tényeknek megfelelő változtatást követelt. Az egyik javaslat : a fejezet címe „a modern ipari társadalmak problémái” helyett „a kapitalista országok problémái” legyen.32 Egy másik javaslat a fejezet általánosító első bekezdésének törlését indítványozta, és megjegyezte, hogy válságról csak abban a társadalmi rendben lehet beszélni, ahol a maximális profit hajszolása határozza meg a termelést.33 És végül egy félreérthetetlenül pontos megfogalmazás: „A nyugati ipari országokban tapasztalható konjunktúra-ingadozásokról — amelyekben ismétlődően egymást követi a túltermelés és a munkanélküliség —, növekvő inflációról és az állam pénzügyi cselekvőképességének hiányáról a szocialista országok vonatkozásában nem lehet beszélni.”34 d) A béke megvédése: kivel és ki ellen? „Csak valamennyi ország együttműködése — függedenül társadalmi rendszerüktől — biztosíthatja a békét. Ezért a nemzetközi politikában együttműködünk mindazokkal az erőkkel, amelyek hozzánk hasonlóan a békét kívánják.”35 Az első mondat helyes. A második felveti a kérdést: melyek azok az erők, amelyek a békét kívánják, akikkel az SPD együtt akar működni? Mivel ezeket az erőket a dokumentum nem nevezi meg, több módosító javaslat igyekszik ezt a bekezdést pontosabban megfogalmazni és válaszolni arra is, kivel szemben kell a békét megvédeni. Az egyik jelentős területi pártszervezet módosító javaslata: „Csak valamennyi nemzet és csoport együttműködése — amelyek a bérből élő dolgozók életszínvonalának emelése mellett elkötelezettek — nyújthat alapot arra, hogy az együttműködés a nemzetközi biztonságot és a jólét emelését szolgálja. Ezért a szociáldemokrácia — alapvető elveinek megtartása mellett — minden olyan társadalmi és politikai erővel együttműködik, amely támogatja a bérből élő dolgozók anyagi és szellemi érdekeit.”38 A szándék nyilvánvalóan tiszteletre méltó: a javaslat csak a bérből élő dolgozók élet- színvonalának emelése mellett elkötelezett nemzetek és politikai erők békepolitikáját tartja hitelesnek. A második mondat két lényeges állítást tartalmaz: az „alapvető elveinek 96
