Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
c) annak kialakításában, hogyan lehet a belső piac fokozatos bővítését mint elsődleges követelményt összekötni a nemzetközi munkamegosztásba való mind sokoldalúbb és igényesebb beilleszkedéssel. A gazdasági függetlenség felé vezető iparosítás export- és importkövetelményei akkor szolgálják egyértelműen a kevésbé fejlett partnerország érdekeit, ha a fejlődő országokkal kiépített munkamegosztásból adódó áruszállítási és műszaki-tudományos segítségnyújtási feladatok teljesítését nem egyszerűen vámpreferenciák garantálják, hanem államközi kötelezettségvállalások. Ez jelentős stabilizáló hatást gyakorol egyfelől az iparosításra, másfelől a szakemberképzésre, s végül az új ipari ágazatok elhelyezési piacaira. A fejlett és a fejlődő országok közötti munkamegosztás kialakításakor pontosan fel kell mérni, hol, milyen szintű és jellegű technológia telepítése bővíti maximálisan a foglalkoztatottságot és a belső piacot, illetve jelenti azt a maximális, még megtehető lépést a termelőerők fejlesztésében, melyet az adott műveltségi és piaci környezet elbír. A fejlődő országoknak célszerű olyan partnert keresniük, akinek módja van beruházási javakat termelő iparágak meghonosítására a fejlődő országokban, s folyamatos segítséget nyújt ezek olyan ütemű továbbfejlesztéséhez, amelyet a fejlődő országok termelőerőinek fejlődése megkövetel. Végül, a fejlettebb termelőerőkkel rendelkező partnernek tervekkel, szakértőkkel, felszerelésekkel és berendezésekkel hozzá kell járulnia az ipari, városi körzetek emberi feltételeinek javításához (ivóvízellátás, környezetvédelem, városrendezés, egészségügyi hálózat kiépítése, városi tömegközlekedés stb.). Az „új gazdasági rend” tőkés alternatívája e komplex társadalmi-gazdasági aspektus tekintetében elég szegényes perspektívát kínál. Csupán egy-két iparág áttelepülését ösztönzi a fejlődő világba a profitabilitás alapvető követelményei, valamint a profit transzfer lehetőségeinek biztosítása esetén. Az áttelepített üzemeket jórészt külföldi szakemberek működtetnék, a helyi lakosságot csupán a nagyobb szaktudást nem követelő munkák elvégzésére tanítanák be. Elsősorban az igen modern, tőkeigényes technológiák átadásához és alkalmazásához vezetne, melyet jelentős hitelek nyújtásával könnyítene meg. Az áttelepített iparágak termékeinek a fejlett tőkésországokba történő importja számára vámkedvezményeket helyez kilátásba, melyek az adott, rendkívül alacsony bérszínvonal mellett esetleg eladhatóvá teszik ezeket a termékeket. Végül biztosítaná — az általános konjunktúrától függően — a bérmunkában vagy kooperációban szállított termékek átvételét. Mindez nem kevés, és nem is hagyható számításon kívül. Hasson távon azonban a fejlődő országok számára csak úgy volna előnyös, ha az iparosítás emberi-társadalmi feltételeinek kifejlesztésével s a piac nagyfokú biztosításával — mindenekelőtt a belső piac gyors és egyenletes bővítésével és az exportpiacok stabilizálásával — párosulna. A fejlődő országok gazdasági függetlenségének alapvető biztosítéka a fegyelmezett és termelékeny munkára alkalmas, szakképzett és művelt munkásosztály, a szövetkezeti útra lépett, ugyancsak művelt parasztság kialakulása, amellyel párhuzamosan ki kellene alakulnia a helyi viszonyokat és lehetőségeket reálisan értékelő, haladó gondolkodású, javarészt népi értelmiségi rétegnek. Mindez nem történhet meg máról holnapra, még egy emberöltő alatt sem. A teendőkhöz azonban minél előbb hozzá kell kezdeni. A társadalmat s ezen belül az emberi termelőerőt arányosan kell fejleszteni. Nem elég felsőfokú képzésben részesíteni néhány ezer embert; ha ezek például hazájukba visszatérve, nem találnak kontaktust középfokon képzett, illetve szakmunkás tömegekkel, nem tudják hasznosítani tudásukat s legtöbbjük nem is marad meg otthon. Az „új gazdasági rend” tehát elképzelhetetlen hosszú távú, átfogó, minden oktatási fokozatra kiterjedő iskoláztatási-szakképzési program nélkül, amely egyesítené a fejlődő 24
