Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
ták, hogy az évi 5—6%-os infláció hatását figyelembe véve a védelmi kiadások lényegében nem emelkednek. Az OR 85 II. változat még a fenti megkülönböztetést sem teszi, a fegyverkezési kiadások szintjét egyszerűen a társadalmi össztermék alakulásával köti össze.19 Ha tehát az NSZK-ban megáll a termelés visszaesésének folyamata, akkor eszerint a konjunktúrával párhuzamosan — függetlenül a bécsi tárgyalások sikerétől — növekednének a fegyverkezési költségek. Ezellen lépett fel a következő módosító javaslat: „A külső biztonságra fordított kiadásokat a nemzetközi enyhülési politikához kell kapcsolni, különösen az EBK eredményeihez és az MBFR-től elvárt eredményekhez.”20 Az OR 85 ül. és IV. változatából kihagyták azt a fejezetet, amely a költségvetési kiadások %-os meghatározását tartalmazta, ezért e javaslatok vitájára a kongresszuson nem került sor. III. A kommunizmusról és a szocialista országokról A fegyverkezéshez hasonlóan a kommunizmusról és a szocialista országokról kialakított állásfoglalások is jól mutatják egy adott ország békepolitikájának hitelességét. A harcos, elvakult antikommunizmus az egész világon mindenütt az enyhülés ellensége. Akik nem ismerik el a szocialista országok békepolitikájának következetességét, akik a szocialista országok „katonai fenyegetéséről” beszélnek, azok kinyilvánított békevágyát jogos kétkedéssel lehet fogadni. Milyen állásfoglalások találhatók az SPD mannheimi dokumentumaiban ezekről a fontos kérdésekről? a) A kommunizmus és a fasizmus elkülönítése Az OR 85 első fejezete a „demokratikus szocializmus” alapvető értékeit — szabadság, egyenjogúság, szolidaritás — elemzi és bemutatja összefüggéseit. A II. változatban szerepel a következő megállapítás: „A fasiszta, kommunista és magukat jogtalanul szocialistának nevező totális mozgalmak tévedése, hogy egyenjogúság létezhet szabadság nélkül és hogy a szolidaritás kikényszeríthető.”21 Az OR 85 III. és IV. változata két részre osztja ezt a gondolatot: „ — A kommunista, marxista-leninista mozgalmak tévedése, hogy egyenjogúság létezhet szabadság nélkül és hogy a szolidaritás kikényszeríthető. — A fasizmus tévedése, hogy létezhet szolidáris népi közösség az elvi egyenlőtlenség alapján, az egyének szabadsága nélkül.”22 Horst Ehmke a kongresszus plénumán a következőképpen indokolta a változtatást: „ ... Kettéválasztottuk a szociáldemokraták álláspontját egyfelől a fasizmusról, másfelől a kommunizmusról, mert sem ideológiailag, sem gyakorlatilag nem helyes a kettőt 95
