Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
képes arra, hogy egyedül fejless2en ki új fegyverrendszereket, még az Egyesült Államok sem képes erre. A fegyverkezési kiadások csökkentésének igénye megköveteli az összefogást a fegyverrendszerek kifejlesztésében. A szövetségi kormány a következő helyzetben van. A javaslatban alkatrészexportról és licenc-eladásról is szó van. Természetesen folynak exportüzletek nemzetközi cégekkel, amelyekben német cégek is részesednek. Tudni kell, hogy ezek az összegek Franciaország esetében 4 milliárd nyugatnémet márkára rúgnak. Nagy-Britannia esetében hasonló nagyságrendről van szó. Az NSZK esetében ez az összeg csak 100 millió márka. Azért mondom ezt, hogy a jelenlegi nagyságrendeket ismerjük. Ha elfogadjuk a határozatot, akkor a párt elvi álláspontja világos. A szövetségi kormányt viszont— mivel hozzá kell járulnia a fegyverrendszerek nemzetközi fejlesztéséhez a biztonsági szövetség keretében — esetleg a párthatározatok megsértésével lehet vádolni, bár az adott esetben nem cselekedhet másként.”16 A kongresszus óta ismeretessé vált, hogy NSZK—Japán együttműködéssel a tengeralattjárók továbbfejlesztését és közös gyártását tervezik. Ilyen esetekre gondolhatott Friedrich. Mivel Japán nem tagja a NATO-nak, ez is ellentétes a párt határozatával. Friedrich érvelése más szempontból is elgondolkoztató. A külpolitikai határozat említett kilencedik pontja éppen azellen érvel, hogy a bécsi tárgyalások ideje alatt fejlesszék a fegyverzetet, Friedrich pedig új fegyverrendszerek kifejlesztéséről beszélt. Az első szavazásnál nem lehetett megállapítani, melyik javaslat kapott többséget, csak az látszott világosan, hogy az emelvény első sorában Schmidt, Brandt és Wehner a javaslat átutalását támogatja. A második szavazásnál, amikor a szavazatszámláló bizottság már működött, a 263. sz. javaslatot 185:165 arányban határozattá emelték, a 264. sz. javaslatot a többség szintén elfogadta. A küldöttek többsége tehát a vezetés javaslatával szemben a fegyvergyártás növelése ellen és a fegyverexport korlátozásának további szigorú fenntartása mellett szavazott. Természetesen, mind eddig, ezután is lesznek kivételek, a monopóliumok ezután is kijátszhatják a korlátozásokat, a nemzetközi együttműködésben történő fegyverzetfejlesztés ezután is a NATO határozatait követi, nem az SPD-kongresszusét. Fiiba volna, ha nem látnánk ezt, de hasonlóan nagy hiba volna e szavazás eredményének és jelentőségének lebecsülése. A fegyverkezés kérdése helyet kapott a középtávú tervben is. Az OR 85IV. változatában a következő mondat olvasható: ,,A fegyverkezési verseny egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a békét garantálja.”17 Ez a mondat a bizottság eredeti javaslatában nem szerepelt, feltehetően az egyik módosító javaslatból vették át. Igen jelentős megállapítás. Tanulságos áttekinteni, milyen összegeket terveznek a szövetségi hadsereg fejlesztésére. Az OR 85 I. változata szerint (1972): „Harcolunk a további haladásért az európai biztonság útján. Lehetséges a csapatok kölcsönös kiegyensúlyozott csökkentése. Ha ez így történik, akkor a védelmi kiadások emelkedés helyett csökkenhetnének és a tervezett keretek alsó határát érnék el. Ez esetben más területekre fordíthatnánk nagyobb összegeket. De a világ és Európa békéjének megőrzése többe is kerülhet, mint amennyit valószínűnek és kívánatosnak tartunk.” A tervezet a védelmi kiadások évi 4,8%-os növekedésével számolt, 4,1—5,8%-os keretek között.18 Ezt az álláspontot azzal indokol92
