Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről

— becsalogatja és „csapdába ejti” a külföldi tőkét: rákényszeríti arra, hogy a befogadó ország távlati gazdaságfejlesztési céljait részesítse előnyben saját rövid vagy hosszú távú haszonszerzésével szemben;

— megvédi a fejlődő országok fiatal iparának termékeit a fejlett országok piacain a fejlett tőkés ipar konkurrenciájától;

— ingyenes vagy legalábbis igen olcsó és bőséges technika-transzfert biztosít a fejlődő ország számára, távlatilag azzal a perspektívával, hogy a technika donorai tudatosan konkurrenseket nevelnek maguknak.

Ilyen radikális változtatásokat a tőkés világpiaci mechanizmusok természetében nem lehet végrehajtani egészen addig, míg a világgazdaság jellegét a monopoltöke törvényei határozzák meg. A monopoltőke által uralt világgazdasági környezetben nem a termelőerőiket tekintve elmaradott országok érdekei érvényesülnek, hanem a monopoltőkének az a törekvése, hogy a fejlődő országokban található termelési tényezőket optimálisan illessze be saját, profitcentrikus újratermelési folyamatába. Ennek érdekében önszántából a fejlődő országoknak csupán annyi kedvezményt nyújt, amennyi elegendő ahhoz, hogy a fejlődő országok gazdasága sikeresen betölthesse a monopoltőkés központ kisegítő gazdaságának szerepét.

Ä súlyos gazdasági elmaradottság körülményei között kialakítandó gazdasági rendnek szerves része továbbá az országonként következetesen kialakított komplex, regionális méretekben összehangolt társadalmi-gazdaságifejlesztési koncepciók rendszere, amelyek meghatározzák mind a belső erőforrások felhasználásának és megsokszorozásának ütemét és irányát, mind pedig a bevont külső erőforrások célszerű felhasználását. Természetesen a tőkés konkurrencia alapállásából kiinduló világgazdasági reformtól alapvetően idegen a nemzeti fejlesztési programok összehangolása. Pedig a fejlődő országok másképp nem védhetik ki, hogy nemzeti fejlesztési erőfeszítéseik alá ne rendelődjenek a fejlett tőkés erőközpontok érdekeinek.

A regionális összehangolt fejlesztési programoknak néhány olyan komplex, kulcs- fontosságú probléma megoldására kell összpontosítaniuk, amely nélkül az imperialista erőközpontoktól való gazdasági függetlenedés illúzió marad. Az első ilyen alapvető, megoldható feladat az élelmezés, pontosabban a) a legszegényebb körzetekben az ismételten fellépő tömeges éhezés és éhhalál kiküszöbölése, vagyis az alapvető élelmiszerekkel való ellátás stabilizálása — egyelőre a minimális igények szintjén; b) a többi körzetben az élelmezési helyzet stabilizálása abból a célból, hogy az országok ne legyenek kiszolgáltatva a fejlett tőkés világ gabonazsarolásának.

Az élelmezési probléma megoldásának technikai és társadalmi oldala van. A technikai feladatok közé tartozik: a termőföldek javítása, a termőterület bővítése (melioráció, öntözés, vízkutatás, műtrágyázás); nagy hozamú növényfajták kikísérletezése, vetőmag- termesztés ; növényvédelem; az alapvető munkák gépesítése és hatékony üzemszervezés; az állattenyésztés feltételeinek javítása, a tej- és húshozam stabilizálása (törzsállat-állo- mány, állattartás, takarmányozás, állategészségügy, vágóhidak, hústárolás és feldolgozás) ; haltenyésztés, halászat, feldolgozás; az élelmezési kultúra fejlesztése, racionalizálása (konzervipar, hűtés, szállítás és elosztóhálózat, tápanyagokban dús élelmiszerek kikísérletezése és elterjesztése).

A társadalmi feladatok közé tartozik: a falusi lakosság alapfokú iskolázottságának fejlesztése (analfabétizmus felszámolása, mezőgazdasági alapismeretek); a mezőgazdaság szakmunkás-és szakemberképzés; földreform, szövetkezetesítés, szakszövetkezeti társulások (beszerzési, gép használó, értékesítési stb.); mezőgazdasági szakigazgatás, felvásárlási szervezet stb.

Az élelmezési probléma komplex megoldásakor a fejlődő országoknak regionálisan összehangolt programokat kellene kialakítaniuk, továbbá olyan, fejlett ipari termelő22