Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
hogy Nigéria a cél érdekében fokozta külgazdasági aktivitását, különösen a szomszédos országokkal fejlesztette intenzíven kapcsolatait, s sikerült megtörnie a frankofon országok egységfrontját. Nigéria volt az ECOWAS létrehozásának legfőbb szószólója. A hetvenes évek elején megindult nagyarányú gazdasági fellendülés (az évi átlagos növekedés 11,7% volt) kedvező lehetőséget teremtett a gazdasági expanzióhoz, az ambiciózus fejlesztési tervek pedig megkövetelték a külkapcsolatok bővítését. Az olajbevételekből származó hatalmas mennyiségű tőke (1974-ben 8508 millió dollár) egy része nem hasznosítható az országon belül, mert a nigériai nemzeti burzsoázia — az országban hozott nigerianizálási rendelkezések eredményeként bekövetkezett erősödése ellenére — nincs abban a helyzetben, hogy a nagy nyugati monopóliumokkal versenyezhetne. Ezért előtérbe került a viszonylagos tőkefeleslegnek a tőkeszegény nyugat-afrikai országokban való elhelyezése. Az érintett országok gazdasági fejlődése szempontjából is kedvező nigériai tőkebefektetések elsősorban Togóra, Beninre és Nigerre összpontosulnak. A térség más országai esetében a kétoldalú alapon történő nigériai támogatás egyelőre kisebb szerepet játszik. 1974-ben Nigéria 50 millió dollárral járult hozzá az African Development Bank tőkéjének növeléséhez. A gazdasági befolyás kiterjesztésének másik, Nigéria esetében kézenfekvő módja a csökkentett áron való kőolajeladás. Bár az ilyen árkalkulációt az illető ország csak a belső szükségleteinek fedezéséhez szükséges olajmennyiségre alkalmazhatja, a lépés befolyásoló ereje jelentős. A jelenlegi erőviszonyok mellett Nigéria rendelkezik a legjobb eszközökkel ahhoz, hogy kihasználja az ECOWAS-ban a tagországoknak biztosított egyenlő lehetőségeket. A nigériai hegemóniától való félelem, mint jeleztem, hosszú ideig meghatározta a frankofon országok többségének az átfogó együttműködés kérdésében képviselt álláspontját. Ez a Franciaország által is táplált nézet a lagosi szerződés aláírása után is érvényesült. Erre utalt Arikpo nigériai külügyminiszter, amikor 1975. június 4-i nyilatkozatában kijelentette: „amennyiben nem lesz haladéktalanul vége azoknak a híreszteléseknek, hogy Nigéria az ország nagyságát, gazdagságát és befolyását az ECOWAS tagállamainak kizsákmányolására fogja felhasználni, a közösség jó szándékú törekvéseit veszély fenyegeti”.7 Mint láttuk, Togo lett a nyugat-afrikai frankofon közösség gyenge láncszeme. A német fennhatóság után francia igazgatás alá került ország a hatvanas években még együtt menetelt a többi volt francia gyarmattal. Szerepe csak azután változott meg, hogy Nigéria az ECOWAS frankofon társszerzőjének szemelte ki. Togo kimaradt a frankofon CEAO-ból, sőt hivatalosan az 1972-ben deklarált nigériai—togói közösséget tekintik az átfogó együttműködési szervezet magjának. Gowon akkori nigériai elnök loméi látogatása után fellendültek a két ország gazdasági kapcsolatai. Ennek egyik jele, hogy hírek szerint Nigéria már néhány éve finanszírozza Togo költségvetési deficitjét. Eyadema 1974 végi lagosi tárgyalásain megállapodás született arról, hogy Nigéria biztosítja a Togóban épülő nyersolaj-finomító kőolajjal való ellátását, mégpedig a hivatalosan megállapított OPEC-árnál alacsonyabb áron és olyan mennyiségben, amely meghaladja az 68
