Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
kormányfőinek lagosi csúcsértekezletéhez vezetett.4 Itt írták alá 1975. május 28-án a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (angol rövidítése ECOWAS) megalakításáról szóló lagosi szerződést, melynek értelmében több mint 6 millió négyzetkilométernyi területen, mintegy 115 millió lakossal létrejött a fekete kontinens nyugati részének országait tömörítő gazdasági közösség. Az ECOWAS-szerződés aláírásában közrejátszó külső körülmények Az átfogó nyugat-afrikai regionális együttműködés megteremtése érdekében tett első sikertelen kísérletek és a lagosi szerződés aláírása között eltelt közel egy évtized alatt több jelentős változás következett be a nemzetközi életben,az érintett nyugat-afrikai országok helyzetében, és ennek alapján az integráció kérdésében képviselt álláspontjában is. Fokozódott a „harmadik világ” országainak nemzetközi aktivitása, melynek középpontjába fokozatosan a gazdasági kérdések kerültek. Az új világgazdasági rend kialakítására való törekvéssel párhuzamosan a fejlődő világban — ha egyes országokban másmás mértékben is — teret nyert az az elképzelés, hogy közösen, egységesen lépjenek fel a fejlett ipari tőkés országokkal szemben érdekeik fokozottabb érvényesítéséért, gazdasági pozícióik erősítéséért és függetlenségük teljesebbé tételéért. Ennek eredményeként a legutóbbi években a fejlődő országok részvételével számos olyan szervezet alakult, amely egy-egy térség országait vagy egy-egy fontos nyersanyag legfőbb termelőit, exportőreit tömöríti. A tőkés világgazdaságban az elmúlt évtizedben jelentősen megerősödött a multinacionális vállalatok szerepe és befolyása az új erőforrások, beruházási lehetőségek és felvevő piacok megszerzéséért, illetve megtartásáért folyó, egyre élesebb harcban. Jórészt a multinacionális vállalatok elterjedésének és megerősödésének tudható be a nemzeti határokat és a korábbi „kizárólagos befolyási övezetek” határait átlépő tőkés integrációs igény nagyarányú fokozódása. Ilyen megközelítésben a fejlett kapitalista országok vezető tőkés köreinek, legalábbis a fejlődő országokkal kapcsolatban állóknak is érdekében áll a nagy tőkés centrumokhoz ezernyi szállal kötődő fejlődő országok gazdaságának integrálása. Az említett két tendencia — az eltérő indítékok és célok ellenére — néhány ponton találkozik és együtt hat. Ez a körülmény bizonyos határok között a korábbinál kedvezőbb lehetőséget kínál a fejlődő országok körében tapasztalható együttműködési törekvések realizálásához. A külső feltételek között meg kell említenünk a nemzetközi erőviszonyoknak a szocialista országok megerősödése és az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása eredményeként bekövetkezett kedvező változását is. A szocialista országok és a fejlődő országok közötti kapcsolatok szerteágazó kérdéseinek beható vizsgálatára azonban e cikk keretében nincs lehetőség. A világgazdaságban tapasztalható új jelenségekkel párhuzamosan Nyugat-Afrikában is kedvezően alakultak a körülmények ahhoz, hogy a térség országai gazdasági integráló
