Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
SOMOGYI FERENC Gazdasági egységtörekvések N yugat-Afrikában A politikai függetlenség kivívása csak az első lépést jelentette Nyugat-Afrika addig gyarmati elnyomás alatt sínylődő népei történelmének új szakaszában. „ . . . Afrika független államainak többségében a politikai függetlenség, a szuverenitás megszilárdításának és védelmének feladata mellett a társadalmi fejlődés egyik központi problémájává vált a gazdasági elmaradottság leküzdése, a saját ipart is magában foglaló független nemzetgazdaság létrehozása és a nép életszínvonalának emelése” — állapította meg a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásán elfogadott dokumentum.1 A nemzeti érdekeket szolgáló gazdasági fejlődésért és a gazdasági függetlenségért folytatott harc egyidejűleg több forrásból is táplálkozhat. így az ország természeti erőforrásainak hasznosítása, az új állam gazdasági szerepének növelése, a külföldi tőke tevékenységének szabályozása és korlátozása, általában a fejlődés minden belső tartalékának mozgósítása, valamint a szocialista országokkal való együttműködés fokozása mellett fontos szerepet játszhat ebben a tekintetben a függetlenné vált országok egymás közti együttműködése is. Afrika új, független államainak vezetői kezdetben az egész kontinensre kiterjedő gazdasági egység létrehozását tervezték, arra számítva, hogy a közös hagyományok, a mesterségesen meghúzott határokon túl terjedő történelmi, kulturális és etnikai egységek kedvező alapot biztosítanak majd az integráció gyors kibontakozásához. Ez az adott körülményekkel nem számoló, illuzórikus elképzelés nem válhatott valóra. Afrika gazdasági fejlődése nem a kontinentális méretű integrálódás, hanem a független államok önálló gazdasági egységeinek kialakulása és ezek — eddig kevés eredményt felmutató — regionális együttműködése irányában indult el. Nyugat-Afrikában a volt Francia Nyugat-Afrika területén létrejött, viszonylag kis lélekszámú országok — a függetlenné válás radikális útját választó Guinea kivételével — hosszú ideig teljes mértékben alávetették magukat Franciaország érdekeinek, és csak a volt gyarmattartóval való, illetve az egymás közti együttműködés bővítésére, fejlesztéséül
