Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - Sz. Kiss Csaba: Az új világgazdasági renddel kapcsolatos nemzetközi vita evolúciójáról

viszonylag szerény mértékben is, de fokozni akarják. Az Egyesült Államok kilátásba helyezi 1. a magántőke mozgósítását, 2. a regionális fejlesztési bankok és a Világbank tőkéjének lényeges növelését, 3. egy új Nemzetközi Beruházási Tröszt létesítését, 4. a Nemzetközi Valuta Alap fejlődő országoknak nyújtott kölcsöneinek növelését, 5. pénzügyi tapasztalatok átadását a fejlődő országoknak, 6. a nemzetközi tőkepiacok hozzáférhetőbbé tételét;

b) új technológiák kifejlesztése. A fejlődő országok és a fejlett ipari országok 1. tanulmányozzák együtt új energiaforrások kifejlesztését, a termelő és a fogyasztó országok hozzanak létre együttesen egy Nemzetközi Energia Intézetet; 2. az USA kötelezettségeket vállal a fejlődő országok érdekeit szolgáló mezőgazdasági kutatások fejlesztésére, koordinálásuk javítására, a korábbinál nagyobb anyagi támogatására;

c) a transznacionális vállalatok „a fejlesztés hatékony motorjai. A modernizáció hathatós eszközei mind az ipari országokban, ahol tevékenységük nagyobb hányadát végzik, mind pedig a fejlődő országokban, ahol gyakran semmi sem pótolhatja képességüket, ami a beruházásokat, a gazdasági vezetést, a szakértelmet, a technológia alkalmazását és a kezdeményezéseket illeti. Ezért a szerepükről és működésükről folytatott vita már magában is akadálya a gazdasági fejlődésnek.” Az Egyesült Államok ragaszkodik hozzá, hogy az illetékes nemzetközi fórumok ne csak a transznacionális vállalatok, hanem a befogadó kormányok kötelezettségeit is rögzítsék. A javaslat „kiegyensúlyozott” normarendszert sürget, majd részletesen kifejti a kormányokkal szemben támasztott amerikai elvárásokat és követeléseket;

3. kereskedelem;

a) az USA elismeri, hogy „alapvetően javítani kell a fejlődő országok viszonyát a világ kereskedelmi rendszeréhez”. A különleges kedvezmények rendszerének fokozatosnak kell lennie, igazodnia kell a fejlettség különböző szintjeihez;

b) javítani kell a fejlődő országok feldolgozó ipari termékeinek exportlehetőségeit;

c) minél előbb csökkenteni kell a fejlődő országok exporttermékeinek, különösen a trópusi termékeknek vámterheit;37

d) az Egyesült Államok kész más fejlett tőkés országokkal együtt változtatni azoknak a protekcionista kereskedelempolitikai intézkedéseknek a rendszerén, amely előnyben részesíti a nyersanyagimportot más termékekkel szemben (a védelem a feldolgozottság mértékének arányában növekszik);

4. az élelmiszerek kérdésében az Egyesült Államok, a világ legnagyobb élelmiszerexportőre, korábban is pozitívabb és kezdeményezőbb magatartást tanúsított, mint más kérdésekben. Ezúttal támogatta a római élelmezési világkonferencia határozatait, szorgalmazta a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap beindítását, a világ élelmiszergabona-tartalé- kának növelését, melyhez maga is jelentősen hozzájárul;

5. a legszegényebb országok helyzetének javítására vonatkozólag a javaslat szintén jelentős új megajánlásokat tartalmaz, melyek nyilván az USA presztízsének növelését célozzák.

Az amerikai javaslat fogadtatásáról szólva először is meg kell állapítanunk, hogy az a fejlődő országok „aggodalmainak” jó részére (például az integrált program, azadósság56