Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Sz. Kiss Csaba: Az új világgazdasági renddel kapcsolatos nemzetközi vita evolúciójáról
értékelésükhöz és — szükség esetén — módosításukhoz szükséges konkrét intézkedések és intézményes apparátus bevezetésén alapulnak. Megfelelő figyelem fordítandó az állami szektor és a nemzeti tervezés fejlesztésére; — az iparfejlesztésnek a gazdasági fejlődéshez megkívánt növekedést kell lehetővé tennie, és dinamikus tényezőként kell hatnia más szektorok technológiájának és növekedésének előmozdításában, valamint az emberiség törekvéseinek megvalósításában. A célkitűzések orientálásával a világbékéhez is pozitívan hozzá kell járulnia.” (58. a, b.) Az akcióterv az egyoldalú, a fejlődő országok gazdaságában elszigetelt enklávékat eredményező iparosítással szemben termelő létesítmények létrehozását indítványozza az ipar valamennyi ágában, mind az importhelyettesítés, mind az exportnövelés érdekében. A kisipar, a középméretű és mezőgazdasági ipar támogatása mellett különös súlyt helyez az ipari szövetkezetekre. Kitér a fejlődő országok tennivalóira a munkaerő-továbbképzésben, a tudományos kutatásban, az iparfejlesztés állami és társadalmi ellenőrzése, a technika átvételét szolgáló intézmények kialakítása terén. A limai UNIDO-konferencia voltaképpen a fejlődő országok 1975 februárjában, Algírban tartott miniszteri konferenciáján kidolgozott dokumentumtervezetet vitatta meg, módosította és hagyta jóvá, anélkül hogy szerkezetén, az egyes pontok és fejezetek sorrendjén lényegesen változtatott volna. A szövegeltérések is csekélyek, ám rendkívül tanulságosak. A fejlődők eredetileg azt követelték, hogy a tőkés ipari országok telepítsenek át a „harmadik világba” olyan iparágakat, melyekben a fejlődők olcsóbban termelnek, és fékezzék gazdaságtalan ágazataik fejlesztését. (Jellemző például, hogy a Közös Piac tagországai többet költenek mezőgazdaságuk szubvencionálására, mint a „harmadik világ” támogatására.) A limai akcióterv megfelelő pontja viszont csak annyit javasol, hogy a fejlett tőkés országok olyan gazdaságpolitikai irányvonalakat dolgozzanak ki, amelyek elősegítenék, hogy a nemzetközi szinten kevésbé versenyképes iparágaikat fokozatosan életképesebb ágazatokkal váltsák fel, s így bizonyos iparágak áttelepülhetnének a fejlődő országokba. Itt már nincs szó arról, mi az, ami az utóbbiak számára gazdaságos. Ez a megközelítés az eredeti verzióhoz képest visszalépés, de azt a nyugatiak nem fogadták volna el. Két másik példa: a fejlett tőkés országokban folyó nyersanyag-feldolgozás bővítésének megszüntetése vagy késleltetése helyett, ami a tervezetben eredetileg szerepelt, a limai dokumentum csupán a fejlett országok ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikájának átgondolását sürgeti; a szintetikus helyettesítő anyagok felhasználásának korlátozása helyett pedig egyensúly kialakítását a szintetikus anyagok termelése és a fejlődő országok természetes termékeinek előállítása között, bár az USA, Anglia, az NSZK és Japán még ezt sem fogadta el. Habár ezekben a kérdésekben a fejlődőknek nem sikerült elfogadtatniuk álláspontjukat, a fejlődő országok iparosításának a limai dokumentumokban meghatározott irányelvei helyesek, jó irányban orientálják a fejlődő országok nemzeti erőfeszítéseit. Az UNIDO-konferencia eredményeit a VII. rendkívüli közgyűlés megerősítette. Az EGK-országok javaslatára a 3662/S—VII. sz. határozat kormányközi konzultációs rend54
