Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Sz. Kiss Csaba: Az új világgazdasági renddel kapcsolatos nemzetközi vita evolúciójáról
sától eltérően, mely főként fenntartások kifejtésében nyilvánult meg, valósággal tüntetett ellenszavazataival. Az UNIDO-konferencián elfogadott fő dokumentum17 szövegének egészéről is külön szavazást követelt, egyesegyedül szavazott ellene, majd magyarázó nyilatkozatában a korábban ellenzett pontokon kívül újabb 25 ponttal kapcsolatban jelentett be fenntartásokat. A nyíltan ellenséges taktikához — melyet az ENSZ-ben az USA vonatkozásában a Scalit felváltó Moynihan képviselt — hozzátartozott, hogy a fejlett tőkés országok általában nem tettek konstruktív javaslatokat a vitatott kérdésben. A fejlett tőkés országok taktikája — köztük az Egyesült Államoké, ha kisebb már- tékben is — érezhetően rugalmasabbá vált 1975 tavaszán, a holland kormány által az új világgazdasági rendről szervezett nemzetközi tudományos szimpozion után (Hága, 1975. május 22—24.). E tanácskozás politikai jelentőségét mutatja, hogy azon a Nyugat és a fejlődő világ számos vezető diplomatáján és közgazdászán kívül jó néhány ENSZ-intéz- mény és más nemzetközi szervezet vezetője is részt vett. A megnyitó beszédet tartó holland miniszterelnök élesen bírálta Kissinger május 12-i, Kansas Cityben elmondott beszédét, melyben az amerikai politikus amellett érvelt, hogy „a jelenlegi gazdasági rend jól szolgálta a világot”. A szimpozion alaphangját J. den Uyl azzal adta meg, hogy ,,az új nemzetközi gazdasági rend követelése helyénvaló és időszerű is”.18 Ez az engedmény azonban inkább csak szóbeli, mintsem tényleges. Nem jelenti a fejlődő országok új gazdasági renddel kapcsolatos koncepciójának elfogadását, hogy Hága óta a fejlett tőkés országok általában elfogadják és átfogó értelemben használják az „új nemzetközi gazdasági rend” kifejezést. „Ideje felismernünk, hogy a valutáris stabilitás és rend, a kereskedelem és a nemzetközi beruházások biztonságos feltételei, a források kiegyensúlyozott elosztása — ezáltal a politikai és gazdasági stabilitás kölcsönösen összefüggő célok, melyeket nem lehet megvalósítani egy új, kiegyensúlyozottabb és bölcsebb nemzetközi gazdasági rend nélkül” (Rumor, a VII. rendkívüli közgyűlésen).19 „Az új nemzetközi gazdasági rend .. . olyan kifejezés, mellyel kapcsolatban Franciaországnak a maga részéről egyáltalán nincsenek problémái, mivel világosan kifejezi a megújhodás és a változás közös ellenőrzésére irányuló akaratot, mely áthatja a francia kormányt és valójában nyilván az egész nemzetközi közösséget motiválja” (Sauvagnargues, ugyanott.).20 A francia külügyminiszter azonban az új rend lényegét így körvonalazta: „Habár ennek a rendnek fékeznie kell a piac erőit, amelyek oly könyörtelenek a gyengébbekkel szemben, működésének összhangban kell állnia gazdasági törvényekkel, amelyek, minthogy a világméretekben való tervezés eszméje utópisztikus természetű, továbbra is befolyásolják majd a világgazdaság fejlődését és bővülését.”21 Az új világgazdasági rend a nyugatiak számára nem a fejlődő országok helyzetének és lehetőségeinek gyökeres megváltozását, történelmi igazságszolgáltatást jelent, hanem legfeljebb részleges engedményeket, melyek lehetőleg a neokolonialista kizsákmányolás modernebb, racionálisabb formáját készítik elő, annak stabilitását, az olajválsághoz hasonló váratlan megrázkódtatások elkerülését szolgálják a fejlődő országok és a fejlett tőkés országok olyan érdekegyeztetésével, melyben a fejlett tőkés országok érdekei dominálnak. 46
