Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
HORVÁTH MIKLÓS A nemzetközi enyhülés néhány kérdése A nemzetkö2Í életben mindinkább uralkodóvá válik a feszültség enyhülésének tendenciája, egyre kiterjedtebben érvényesül a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. A szovjet—amerikai viszony alakulása, a szocialista országok kétoldalú szerződései az NSZK-val, az európai biztonsági és együttműködési rendszer megalkotásának eddigi sikeres lépései, s a nemzetközi konfliktusok megoldásának általánosságban kedvezőbb jelei, lehetőségei egyaránt bizonyítják az enyhülés tendenciájának elmélyülését és eredményességét.1 „A világ a szó szoros értelmében a szemünk láttára változik, mégpedig jó irányban” — hangsúlyozta L. I. Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán mondott előadói beszédében.2 A szocialista országoknak, a világ haladó erőinek, reálpolitikai tényezőinek közös érdeke az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tétele. Ebből a szempontból is szükséges az enyhülési folyamat fő tényezőinek, lehetőségeinek és korlátainak vizsgálata. 1. Az enyhülés társadalmi-politikai keretei és fő területei A békés egymás mellett élésnek mint az ellentétes társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok alapelvének érvényesülése napjainkban azt jelenti, hogy az enyhülési politika — ha eltérő célokkal is — mindkét világrendszer stratégiai koncepciójának szerves részévé vált. A vezető tőkés országok állam- és kormányfői, hatalmon levő pártjai többé- kevésbé elkötelezték magukat az enyhülési politika folytatása mellett. Az enyhülési folyamat a korunk nemzetközi viszonyainak fejlődését meghatározó két tendencia kölcsönhatásában alakult ki és fejlődik tovább. E két tendencia: egyrészről a szocializmus erősödése, társadalmi és politikai hatásának növekedése, másrészről a tőkés rendszer általános válsága, az imperializmus nemzetközi pozícióinak gyengülése a katonai erőegyensúly globális méretekben való fennmaradása mellett.3 17
