Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
Az enyhülés folyamata a békés egymás mellett élés teljes érvényre juttatásáért vívott küzdelem egyik szakasza. Ebben a folyamatban kell újra és újra egyeztetni a két szemben álló társadalmi rendszer országainak érdekét, illetve megteremteni az ehhez szükséges feltételeket. E folyamatban tehát egyszerre van jelen a feszültség, vagyis az érdekek ütközése és a feszültség enyhülése, vagyis a közös érdekek tisztázása, illetve az érdek-kompromisszumok kialakítása. A nemzetközi feszültség enyhülésének kereteit és korlátáit így végső soron a különböző társadalmi érdekek, a történelmileg szemben álló két osztály alapvető érdekei határozzák meg — vagyis az enyhülés az osztályharc egyik formája, és nem tekinthető az osztálybéke állapotának, a társadalmi status quo elfogadásának. Az enyhülési folyamatok kiszélesítését, az ellentétes társadalmi rendszerek között folyó világméretű békés versengést is objektíve az osztályharc törvényei határozzák meg. E törvények konkrét követelményeit minden egyes harci szakaszban konkrétan kell meghatározni. Lenin például 1920-ban azt hangsúlyozta, hogy engedményeket kell tenni a háború elkerüléséért, Szovjet-Oroszország és a tőkés államok közötti politikai, gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséért. Ezzel kompromisszumra törekedett, mert ezt követelte a munkásosztály érdeke s nem a konfrontációt. Az ellentétes társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolat — a közös érdekek megvalósításán túl — mindig kompromisszum. A kompromisszumok természetesen nem zárják ki a feszültség, a konfliktus-gócok keletkezésének lehetőségeit, nem tehetik teljesen és egyszer s mindenkorra zavartalanná a szocialista és a tőkés országok közötti kapcsolatokat. Az ellentétes társadalmi rendszerű országok közötti katonai ösz- szeütközés azonban elkerülhető a kompromisszumok segítségével, sőt ezen túlmenően a kölcsönös előnyöket biztosító együttműködés is lehetővé válik. Az érdekeket egyeztetni lehet a politikai, gazdasági, környezetvédelmi együttműködésben, és vannak lehetőségek a kulturális és a tudományos együttműködésre is. Emellett vannak olyan közös érdekeknek tekinthető tényezők, amelyek erősítik az enyhülési politikát. Ilyen mindenekelőtt a különböző társadalmi rendszerű államok közötti pusztító háborúk, s különösen a nukleáris háború elkerülésének szükségessége. Az enyhülés folyamatát az osztályérdekek a két rendszer közötti kapcsolatok különböző területein eltérő formákban és mértékben determinálják. Az osztály érdekek az ideológia területén közvetlenül, más területeken elsősorban közvetetten jutnak érvényre. Az ideológiában a két társadalom között együttműködésre, kompromisszumra nincs lehetőség. Az ideológiai szembenállás ugyanakkor nemcsak az ideológiák közötti harcban valósul meg, hanem áttételesen érvényesül a két világrendszer államközi kapcsolatainak különböző területein is. Az ideológiai területtel szorosan összefügg a kulturális és tudományos kapcsolatok fejlődése is, melyre két körülmény hat. Egyrészt kölcsönös érdekek alapján az együttműködés lehetőségei szélesek, másrészt figyelembe kell venni, hogy a tudomány fel- használása, alkalmazása és a kultúra nagyon sok vonatkozásban ideológiai töltetű. Az ellentétes társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban Helsinki után egyre nagyobb szerepe lesz a kulturális és tudományos kapcsolatnak, az információk cseréjének, a turizmusnak. A következő egy-két évtizedben ezeken a területeken nyílik 8
