Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
— az érdekszférák határain belül az egyes fejlett tőkésországok igyekeztek megtartani, illetve e határokon túl kiterjeszteni kitermeltetési monopóliumukat. A gyarmatbirodalmak megsemmisítésével megszűnt az utóbbi monopólium: a függetlenné vált országok fokozatosan versenyeztetni kezdik a fejlett tőkésországokat a kitermelhető nyersanyagokért és a realizálási piacokért. Ez azonban csak relatív függetlenség: megszűnt kiszolgáltatottságuk az adott fejlett tőkés gazdaságnak, megmaradt azonban függőségük a fejlett tőkés világ egészétől. A fejlett tőkés világban közben kibontakozott a tudományos-technikai forradalom, sokszorosára nőtt az egymás közötti munkamegosztás, fokozódott az interdepedencia. A tőkés piacok súlypontja áttolódott a fejlett világon belülre, 1974-ben a világkereskedelem 47%-át a fejlett tőkésországok egymás közötti adásvételei tették ki. Ennek következtében a technikailag új, magas fokon feldolgozott termékek piaca vált a külkereskedelmi verseny fő területévé. A tőke számára egyre gazdaságtalanabb minden olyan feldolgozó tevékenység, amelynek technikai és piaci helyzete túljutott a delelőponton. XX. szßzßd második felében a fejlett tökéshatalmaknak éppúgy alapvető strukturális érdekévé válik a magas szakértelmet nem igénylő, reprodukáló jellegű feldolgozó ipari tőkeexport, mint amilyen érdeke a XIX. század végén a kitermelő tőkéé volt. A tudományos-technikai forradalom és a gyarmati rendszer megsemmisülése egy eddig is létező tőkés monopóliumot helyez a tőkés világgazdasági rendszer érdekhálózatának középpontjába: az újítási (tudományos-műszaki és szervezési) monopóliumot. E monopólium lényege a technikai fejlesztés és a műszakilag fejlett termékek termelésének koncentrálása a fejlett tőkésországokban, illetve a multinacionális óriásvállalatok kezén, támaszkodva az emberi termelőerők fejlettségében, vagyis műszaki műveltségében és tapasztalatában, valamint szervezőkészségében meglevő előnyökre, a kutató- és fejlesztő- bázisok, valamint az újítóképes termelőkapacitások feletti kizárólagos rendelkezési lehetőségeikre az egész nem szocialista világban. Ezt a monopóliumot, részlegesen és ideiglenesen, az egyes tőkéshatalmak, illetve erőközpontok egymással szemben is igyekeznek érvényesíteni (pl. az Egyesült Államok a többi fejlett tőkésországgal szemben a második világháborút követő évtizedben, illetve a csúcstechnikát képviselő területeken ma is). A fejlett tőkés világ a szocialista világgal is e monopólium jegyében igyekszik kiépíteni kapcsolatát. Mindkét esetben erős ellenállásba ütközik. A fejlődő világ kevésbé tud ellenállni, mivel a legtöbb fejlődő ország a tömeges iparosítást nem, vagy alig kezdte el, a fizikai nyomor problémáival küzd, s ilyen körülmények között belátható időn belül nem is álmodhat önálló nemzeti újítóbázis kifejlesztéséről. Önként kínálkozik tehát a megoldás: a kevés szakértelmet igénylő feldolgozó ipari tevékenységet fokozatosan ki kell telepíteni a fejlődő országokba, mivel az amerikai vagy nyugat-európai bérszínvonal mellett nem kifizetődő, a fejlett tőkés erőközpontokban rendelkezésre álló termelési tényezőket pedig a monopolista extraprofitot leginkább szolgáló újítási és elsődleges kivitelezési területre kell koncentrálni. Ez ugyan a hagyományos feldolgozó ipari monopólium „feláldozását” jelenti, s szabaddá teszi az utat az eddig csaknem kizárólag bányászattal és mezőgazdasággal rendelkező országok egy részének bizonyos méretű iparosodása előtt. Az ilyen iparosítás azonban a fejlett monopolista központok érdekében is áll, ha cserében — biztosítani tudják a fejlődő világban bőven rendelkezésre álló termelési tényezők szerves bevonását a tőke újratermelési folyamatába, vagyis a megbízható nyersanyag- és energiaellátást, továbbá az olcsó munkaerő alkalmassá tételét arra (táplálkozás, alapfokú oktatás, feldolgozó ipari munkaalkalmak stb.), hogy hatékonyan bevonják a modern tőkés kizsákmányolásba; — feltárhatják a fejlődő világban rejlő potenciális, gigantikus felvevőpiaci lehetőségeket, ami új tápot adna a monopoltőke virulenciájának az egész világgazdaságban; 16
