Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
közi kapcsolatok rendszerének; együttműködésüket alapvetően a szocialista internacionalizmus elvének mind teljesebb érvényesülése jellemzi. Ennek történelmi jelentőségét nem csökkentik az egyes szocialista országokban időnként adódó eltérő jelenségek. A szocialista országok testvérpártjainak döntő többsége teljesen tudatában van annak, hogy a kölcsönös közeledés objektív törvényszerűség, amely bonyolult folyamatként — átmenetileg nehézségekkel és ellentmondásokkal — érvényesül. Az ellentmondá sok elmélyülhetnek, ha időben nem figyelnek fel rájuk. Ezért a munkásosztály érdekeit kifejező politikának tudatosan e történelmi folyamat elősegítésére, az egység magasabb szintű megteremtésére kell irányulnia. A kongresszus felelősen és higgadtan szólt arról is, hogy a kínai vezetés politikája ma már kifejezetten e pozitív tendenciák ellen irányul, ellenséges a marxizmus—leniniz- mussal és a szocialista elvekkel, a legszélsőségesebb reakciós és fasiszta erőkkel kollaborál, harcol az enyhülés ellen és kívánatosnak tartja egy új világháború kirobbanását. E politika „elismerését“ jelenti, hogy a vezető imperialista nagyhatalom először biztosít Kínának sajátos partner-státust: Ford elnök arról beszél, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között „a közös aggodalom és a közös egyetértés nagyon fontos területei” léteznek. Az SZKP XXV. kongresszusa óta eltelt időben — mutat rá a TASZSZ közelmúltban megjelent állásfoglalása — „a politikai élet alakulására fokozódó befolyással van az, hogy a Mao-csoport, amely politikai elszigetelődésre és gazdasági pangásra kárhoztatta az országot, feladta a szocializmus építését”.10 A szovjet pártkongresszus világosan leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is szembeszáll a maoisták politikájával, védelmezi a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom — benne a kínai kommunisták — érdekeit. Ugyanakkor kész arra, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján — illetve amennyiben Kínában visszatérnek a marxista-leninista politikához, a proletár internacionalizmus alapján — rendezze viszonyát a Kínai Népköztársasággal. A kínai vezetés szembefordulása a szocialista közösséggel változatlanul súlyos gond, de nem akadályozhatja meg sem a szocialista közösség további erősödését, egységének növekedését, sem a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus számára kedvező változását. Az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott valamennyi külföldi felszólalás méltatta és nagyra értékelte a szocialista közösség történelmi szerepét a nemzetközi helyzet kedvező alakulásában. A szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti felszabadító és a demokratikus erők képviselőinek imponálóan egységes állásfoglalása bizonyítja, hogy a szocialista országok testvéri közössége teljes mértékben betölti szerepét, méltó történelmi küldetéséhez. Az SZKP XXV. kongresszusa nagy figyelmet fordított a gyarmati sorból felszabadult országokkal való együttműködés erősítésére, ezeknek az országoknak növekvő nemzetközi szerepére. Ez logikusan következik abból, hogy a szocialista országok a fejlődő országokat politikai szövetségeseiknek tekintik az imperializmus elleni harcban. A Központi Bizottság beszámolója rámutatott: az elmúlt időszakban a felszabadult orszá8
