Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
gal. Példázza ezt az NDK nemzetközi jogi elismertetésének elősegítése, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia nyugati határainak szavatolása és kapcsolataik normalizálása az NSZK-val, és az a segítség, amelyet a szocialista országok Kubának nyújtottak az imperialista támadásokkal szemben, szocialista fejlődése védelmében. A szocialista országok fokozatos kölcsönös közeledése folyamatának, a közösséghez való tartozás tudatának egyes megnyilvánulásai bizonyos értelemben túlmutatnak a közösség jelenlegi együttműködési keretein, a jövőt vetítik elénk. Történelmileg rendkívül jelentős, hogy a Szovjetunió, a közösség minden szempontból legjelentősebb tagja, a közösség szerves részének és egyenjogú tagjának tekinti magát. Megfigyelhettük, hogy az SZKP XXV. kongresszusán a szocializmus első állama alapvető nemzetközi feladatának tekinti a közösség erősítését, arra törekszik, hogy az mindinkább be tudja tölteni történelmi küldetését. A kongresszuson elfogadott program első pontja kimondja: „Szakadatlanul erősíteni kell a szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében folytatott sokoldalú együttműködésüket fejlesztve, növelni kell együttes cselekvő hozzájárulásukat a béke megszilárdításához.“ A Szovjetunió lenini szellemben, nyíltan kezeli a felmerülő nézetkülönbségeket, és egyben példát is mutat megoldásuk egyedül helyes gyakorlatára: „ha bármilyen probléma vetődnék fel, meggyőződésünk, hogy azt a barátság, az egység és az együttműködés szellemében kell megoldani”9 — fejezte ki meggyőződését az SZKP KB főtitkára. A kölcsönös közeledés objektív törvényszerűsége, amelyről a kongresszus szólt, a szocialista közösség országainak mindennapi politikai gyakorlatában is megnyilvánul. Ezek a jelenségek, bár különböző nemzeti keretekben zajlanak le, szükségszerűen azonos irányba mutatnak. Ez tükröződik a szocialista Kuba nemrég elfogadott alkotmányában, amely a törvény erejével rögzítette — a szocialista közösség történetében először —, hogy Kuba (megmaradva a latin-amerikai országok közössége szuverén tagjának) a szocialista közösség elválaszthatatlan része. Ugyanezt mondja ki a Lengyel Népköztársaság nemrég elfogadott új alkotmánya, amely a szovjet—lengyel barátságot is törvénybe iktatta. Az NSZEP új programtervezete szól az NDK-naka szocialista közösség többi országaihoz való közeledéséről és a szocialista német nemzetet a szocialista nemzetek közössége szilárd részének tekinti. Az új szovjet—NDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés nemzetközi jogi érvénnyel szögezi le: az NDK a szocialista közösség szerves része, a két ország minden korlátozás nélkül internacionalista segítséget nyújt egymásnak. A szocialista közösség országai kellő figyelmet fordítanak arra is, hogy kétoldalú kapcsolataikat a szocialista közösség érdekeivel összhangban fejlesszék. Állandóan bővítik népeik közvetlen érintkezésének lehetőségeit. Politikai, gazdasági, ideológiai és társadalmi életük közös jegyeinek gyarapodása kapcsolataik minőségi fejlődését jelzi; ezek az elemek szoros összhangban vannak a nemzeti elemekkel, és gazdagítják,fejlesztik azokat. A szocialista közösség országaiban kialakult szocialista nemzetek történelmileg új ismérvei is fokozatosan kirajzolódnak annak következtében, hogy országaik szuverén tagjai a munkásosztály internacionalista harca által meghatározott új típusú nemzet7
