Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
nos szabályok, de nem „általánosságok”. Egyrészt kifejezik a jogrendszer alapvető sajátosságait, a sokféle szabály közt belső logikát, kapcsolatot teremtenek. Másrészt alkalmazásuk kötelező a jogszabályok értelmezése során; ott, ahol részletes szabályozás nincs, közvetlenül is alkalmazandók, hézagot töltenek ki, továbbá figyelembevételük kötelező az új szabályok, szerződések létrehozásánál.21 A nemzetközi politikai elvek — mint például a békés egymás mellett élés, a meg nem támadás vagy a leszerelés követelménye — általában szerződés vagy szokásjog útján léphetnek be a nemzetközi jog elvei közé. A kétoldalú szerződések elvei pedig a szélesebb egyezmények — a második világháború után főként az ENSZ Alapokmánya — révén lesznek a nemzetközijog általános elvei. Talán kevesen tudják, hogy az Alapokmányban foglalt elvek és más rendelkezések előbbrevaló jogi kötelezettséget teremtenek minden más szerződés szabályainál. Az Alapokmány — amely maga is szerződés — 103. cikkében előírja, hogy ha a tagok belőle eredő és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból származó kötelezettségei ütköznének, akkor az Alapokmányból eredőket illeti az elsőbbség. Az Alapokmány legfontosabb elveit főként az 1. és 2. cikk tartalmazza, de — régi hiányosság volt — csak igen röviden, nem részletesen kifejtve. Több mint hat évig tartó kodifikációs munka után az 1970. októberi egyhangú közgyűlési határozat, a deklaráció „az államok közti baráti kapcsolatok és együttműködés nemzetközi jogi elveiről” hét alapelvet fejtett ki részletesen. Egy másik elvet, az emberi jogok tiszteletben tartását korábban, 1948-ban az „emberi jogok egyetemes deklarációját” tartalmazó közgyűlési határozat fejtette ki részletesen. Mindez azonban korántsem jelentette az Alapokmány elveinek, még kevésbé a nemzetközi jog minden általános elvének kimerítő végleges kifejtését. A helsinki dokumentumnak kiemelkedő fontosságú része az európai kapcsolatok tíz alapelvét tartalmazó nyilatkozat. Ez a megállapítás nincs ellentétben a dokumentum egységes egészként való értelmezésével, a dokumentum többi rendelkezése betartásának szükségességével. A tíz elv jelentőségét hangsúlyozza, hogy különállóan, a dokumentum első fejezetében, nyilatkozatként helyezték el, továbbá, hogy későbbi rendelkezéseknél is hivatkoznak rájuk: például a humanitárius és egyéb területeken való együttműködésről szóló fejezet bevezetőjében. Jelentőségüket mutatja annak hangsúlyozása is, hogy európai szempontból egyetemesek. Mint a nyilatkozat bevezetője leszögezi, „mindegyik részt vevő állam az összes többivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül azok politikai, gazdasági és társadalmi rendszerére, valamint nagyságára, földrajzi helyzetére és gazdasági fejlettségi szintjére”, alkalmazza és tiszteletben tartja ezeket az elveket, melyek „mind elsőrangú fontosságúak”, tehát egyaránt fontosak. Nem tekinthető feleslegesnek, hogy a tíz alapelv jelentős részben megismétli az ENSZ Alapokmánya 1. és 2. cikkének, valamint az említett 1970-es közgyűlési határozatnak az elveit. Mint jeleztem, egyik dokumentum, egyik felsorolás sem teljes. Az 1970-es ENSZ- deklaráció például nagymértékben tekintetbe veszi a fejlődő, volt gyarmati országok jogi szükségleteit, a gyarmatosítás felszámolása, a felszabadító fegyveres harc jogi szempontjait. A helsinki tíz elvet viszont különösen az európai kérdések, így például a határkérdések tekintetbevételével fogalmazták meg. Az ENSZ Alapokmányának kötelező szabályai az olyan alapelvek, mint az államok szuverén egyenlősége, az erőszaktól való tartózkodás, a viták békés rendezése és így tovább. A záróokmány úgy ismétli meg ezeket, hogy egyúttal értelmezi> s konkrétan az európai viszonyokra alkalmazza- Nagymértékben elősegíti ezeknek a meglevő jogi normáknak az európai térségben való hatályosulását. Tegyük hozzá : népszerűsítését is, hiszen Európában az utóbbi évtizedekben aligha kaptak nemzetközi elvek ilyen publicitást. A helsinki okmány azzal, hogy ilyen, már létező nemzetközi jogi alapnormákat épít be szövegébe, tulajdonképpen saját erejét, jelentőségét is növeli, a joghoz közelíti. 12
