Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
Többlet a nemzetközi jog eddig ismert általános elveihez képest a dokumentum harmadik elve, a határok sérthetetlensége. Ez nem szerepel az Alapokmányban és ma még a nemzetközi jog általános szabályai közt sem. Kétoldalú szabályként azonban az 1970-es szovjet—NSZK szerződés igen határozott formában fogalmazta meg. Itt a két szerződő fél vállalta, hogy tiszteletben tartja az összes európai állam területi sérthetetlenségét „a mai határok mellett”, s kinyilvánítja, hogy „nincsenek területi követelései senkivel szemben”. A helsinki alapelv, amely 35 állam igen nehéz kompromisszuma, fogalmazásában nem megy el ilyen messzire. Leszögezi, hogy az államok tiszteletben tartják egymás határait; tartózkodnak attól, hogy ma és a jövőben egymás határaira törjenek, tartózkodnak az olyan követeléstől vagy cselekménytől amely területeik egy részének vagy egészének elfoglalására és bitorlására irányul. A kompromisszum keretében az első (a szuverenitásról szóló) alapelv szövegében szerepel a „békés megváltoztatás” klauzulája: az államok „azt tartják, hogy határaik a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással, megváltoztathatók”. A legutóbbi években kötött kétoldalú megállapodásokhoz és egyéb okmányokhoz képest a határok sérthetetlenségének elve ilyen formában is jelentős előrelépés az általános norma felé azáltal, hogy bekerült a záróokmányba. Igaz, ha az okmány nem jogi egyezmény, akkor egyelőre ez az elv is csak erkölcsi-politikai értelemben lett általánossá (s jogilag továbbra is csak az említett kétoldalú viszonylatokban kötelező). De nem akár- hová, nem akármilyen erejű nyilatkozatba került be, s nyitva áll az út többek között ahhoz,hogy mint a záróokmány más rendelkezései, idővel ez is általános szerződéses joggá vagy szokásjoggá váljon. A tíz közül több elv nemcsak bővebben magyaráz, hanem átfogóbban értelmez is, mint az ENSZ Alapokmány eredeti jogforrásnak számító szövege. így átfogóbb a bellisekbe való be nem avatkozás elvének, az államok területi épségének megfogalmazása és a jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének köre. A különböző rendszerű országok jogfilozófiai nézeteinek különbsége és álláspontjaik gondos egyeztetése magyarázza, hogy a nyilatkozatban az emberi jogok elvének (VII.) és a nemzetközi jogi kötelezettségek betartása elvének (X.) a megfogalmazása a leghosszabb. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elvének megfogalmazásával az európai államok fontos lépést tettek afelé, hogy ideológiai különbségeik ellenére egyformán értelmezzék e jogokat. Megerősítik az 1948-ban elfogadott ENSZ-deklarációt, s ami még fontosabb, utalnak a politikai, valamint a gazdasági-kulturális emberi jogokról szóló két széles, 1966-ban kötött nemzetközi egyezményre. Ez a két egyezmény ugyanis — a deklarációtól eltérően — kötelező erejű, de 1975-ig még nem tudott hatályba lépni. A késés oka, hogy a nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok, enyhén szólva nem sietnek aláírni és megerősíteni e két részletes, kompromisszumos szerződést. Az európai szocialista országok — köztük hazánk — viszont már megtették ezt. A tizedik elv, a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve szemléletesen tükrözi az okmány kapcsolódását a nemzetközi jog rendszeréhez- Többek közt előírja ugyanis, hogy az államok kellőképpen figyelembe veszik és végrehajtják a záróokmány rendelkezéseit. Ezt szuverén jogaik gyakorlásával egyidőben teszik, köztük azon joguk gyakorlásával, hogy meghatározzák belső törvényeiket. A helsinki nyilatkozat nem érinti már meglevő szerződéseik hatályát. Ugyanakkor megerősítik, hogy nemzetközi szerződéseik, kötelezettségeik ütközése esetén az ENSZ és Alapokmánya az elsődleges —vagyis megerősítik az Alapokmány említett, 103. cikkének alkalmazását. Az ENSZ jogrendszerének, 1945-ös elveinek ilyen hangsúlyozása az európai okmányban önmagában is jól illusztrálja a hidegháború utáni enyhülést. Nemzetközi elvek, jogi elvek nemcsak a tíz elvről szóló nyilatkozatban, hanem az együttműködés különféle formáiról szóló többi fejezetben is találhatók (pl. a legnagyobb
