Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
ajánlásnál nagyobb erőt, ehhez azonban hozzáteszi: mégis bizonyos jogalapot jelentenek azon államok számára, amelyek egyedül vagy többedmagukban ezekkel az ajánlásokkal összhangban kívánnak eljárni.19 A helsinki rendelkezések ajánlás jellegének elemzéséhez talán még fontosabb analógia: nemzetközi konferenciák gyakran vezetnek jelentős, de nem szerződéses nyilatkozatokhoz. A kétoldalú találkozókat tekintve ilyennek foghatók fel például a szovjet— francia együttműködés alapelveiről szóló 1971-es és a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről szóló 1972-es nyilatkozatok. Ami a többoldalú, magas szintű politikai találkozókat illeti, valóban ritka, hogy annyira részletes, sokrétű okmányt, mint a helsinki, csupán ajánlás jellegűnek szánjanak, de analógiák itt is találhatók: például az 1955-ös bandungi afroágsiai értekezlet részletes, bár a helsinkinél rövidebb záróközleménye. Ez a 29 állam vezetőinek tanácskozásáról kiadott okmány tartalmazta az úgynevezett „bandungi nyilatkozatot” és „tíz elvet”, amely később a nemzetközi politikai gyakorlatra és a nemzetközi jog — az elvek és szokások — fejlődésére nagy hatást gyakorolt. Az ajánlásoknak a legfontosabb, a jogra gyakorolt hatása ugyanis további, tényleges jogi szabályok kialakításakor jelentkezik. Ez pedig az ENSZ-határozatok, a csúcstalálkozók nyilatkozatai esetében is jelentős lehet: kiindulópontja lehet például a szokásjog kialakulásának. A szokásjog az államok külön-külön folytatott egységes gyakorlatával alakul ki, melynek során elismerik, vagy legalábbis tudatában vannak, hogy jogok kialakításában vesznek részt. A nemzetközi ajánlások — mint például az ENSZ Közgyűlés határozatai — ebben a folyamatban kétféle szerepet is betölthetnek: vagy tanúsítanak,igazolnak valamely, már megindult gyakorlatot, vagy megindítanak ilyen gyakorlatot azáltal, hogy rendelkezéseiket az államok sorozatosan, jogként is végrehajtják. Az így kialakult szokásjogot már be kell tartani, azt jogként is szankcionálják. Az ENSZ-határozatok és a szokásjog viszonyára Bokorné Szegő Hanna több példát is említ. Egyik a kozmikus térségről szóló egyhangú közgyűlési határozat, amely akkor született, amikor a világűr nemzetközileg osztatlan használata szokásjogilag már megkezdődött, s azt ezzel a határozattal elismerték. A másik a gyarmatosítás felszámolásáról és törvénytelenségéről szóló ENSZ-határozatok példája. Ezeket követte, illetve velük egyidőben alakult ki számos államnak az a gyakorlata, hogy elismerték gyarmataik függetlenségét vagy elszakadását. A gyarmatok elszakadása és a felszabadító harc törvényes volta ezzel a nemzetközi jog szokásjogi szabályává vált.20 Mindebből érdekes tanulságok adódnak arra vonatkozólag, hogyan születhet majd a helsinki ajánlások alapján szokásjog formájában nemzetközi jogszabály, amellett, hogy az okmány — mint említettük — nemzetközi szerződések kötésére is alkalmat ad. A szakértők egyetértenek abban, hogy napjainkban a szokásjog kialakulása meggyorsult, kevés precedensből is létrejöhet szokásjogi szabály. Az sem feltétlen akadálya ennek, ha közben a gyakorlat megszakad, vagyis időnként az ajánlás rendelkezéseivel ellentétes lépések is történnek. Ez természetesen lassíthatja, nehezítheti az új szokásjog kialakulását. Nem véletlen, hogy a záróokmány aláírását követő időszakban a nemzetközi sajtó élénk figyelemmel kísérte, milyen szokás, gyakorlat alakul ki a dokumentum által érintett különféle kérdésekben. V. A záróokmányban szereplő nemzetközi jogi elvek jelentik a legközvetlenebb kapcsolatot a dokumentum és a nemzetközi jog között. Az európai kapcsolatokra vonatkozó tíz alap- elv, valamint a dokumentumban fellelhető számos más elv a nemzetközi jogban is szerepel: többnyire azonos a nemzetközi jog elveivel. A nemzetközi jog elvei sajátos, általáii
