Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tudományos konferencia a nemzetközi enyhülés és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésénék kilátásairól
A nyugat-európai katonai integrációs törekvések A katonai enyhülés ütemét Európában az általános tényezőkön kívül sajátos törekvések is befolyásolhatják. Az utóbbi időben Nyugat-Európában megélénkültek azok a tényezők, amelyek valamilyen katonai integrációs szervezet létrehozását szeretnék elérni. Ezek a katonai infrastruktúra közösségi alapon való szélesítésére, közös fegyverkezési intézetek létrehozására és a fegyverzet egységesítésére törekednek. A katonai enyhülés szempontjából ez figyelemre méltó, bár a katonai integráció létrejötte csak a politikai alapfeltételek megteremtése után képzelhető el. A katonapolitikai integrációs törekvések lehetséges szervezeti keretét előreláthatóan nem az Euro-csoport vagy a Nyugat-európai Unió, hanem az Európai Gazdasági Közösség biztosítja majd. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak külpolitikai integrációs törekvései az 1970-es évek második felében a belső fejlődés és a külső tényezők hatására tartalmilag és szervezetileg feltehetően tovább fognak erősödni. Az integráció külpolitikai dimenziójának viszonylag gyors fejlesztésében a kilencek elsősorban a gazdasági integráció alátámasztásának, a stagnálásból való kimozdulásnak lehetőségét látják, másodsorban pedig fokozódó külpolitikai együttműködésükkel az úgynevezett „Európai Unió” harmadik, katonapolitikai dimenzióját kívánják megalapozni. Ez a három integrációs terület terveikben szoros egységet alkot. A regionális, intézményesített külpolitikai együttműködés tartalmi fejlődésének előrehaladásával lehetővé válik a katonai integráció potenciális megalapozása, de a külpolitikai integráció szélesebb bázisra helyezése szempontjából is szükségesnek tartják a katonapolitikai együttműködés intenzívebbé tételét. Mindebből következik, hogy a kilencek katonapolitikai integrációs törekvéseiben — a külpolitikai integráció elmélyülésétől függően — az 1970-es évek végéig a mai helyzethez képest valószínűleg előrelépés következik be. Ezt a folyamatot azonban jelentős mértékben lassítja az a körülmény, hogy az így létrejövő gazdasági, politikai és katonai integráció megkérdőjelezheti az Egyesült Államok jelenlegi vezető szerepét Nyugat-Európában. A kilencek egyesüléséből létrejövő integrált szervezet lélekszámát és gazdasági erejét tekintve megközelítően azonos lenne az USA potenciáljával. így ez a folyamat ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel, még akkor is, ha a kilenc ország egyesült katonai ereje lehetővé tenné számára, hogy csökkentse nyugat-európai katonai jelenlétét. Az így létrejövő gazdasági nyereség ugyanis nem állna arányban a politikai veszteséggel. Feltehető, hogy az Egyesült Államok különböző csatornákon fékezni fogja az európai katonai integrációs foyamatot. A nyugat-európai katonai integrációs törekvések azonban így is hátrányosan befolyásolhatják a katonai enyhülés előrehaladását. Különféle fórumokon egyes erők már most is fékezni szeretnék a kibontakozást mindaddig, amíg a nyugat-európai integráció gazdasági és katonai vonatkozásai tisztázódnak. IV. A világgazdasági helyzet hatása az enyhülésre A tőkés világgazdaság válsága nem egyszerűen túltermelés következménye, hanem gyorsuló infláció kíséri, bizonyos területeken hiánygazdálkodás jelei, a világ monetáris rendszerének súlyos zavarai, a fejlett tőkés- és a fejlődő országok közötti ellentétek kiéleződése. Az olajválság, a nyersanyaghiány és a munkanélküliség nagymérvű növekedése a kapitalizmus mély strukturális válságának megnyilvánulási formái. Ma már általánosan elismert tény, hogy a gazdasági folyamatok állammonopolista kapitalista befolyásolásával egyre nehezebb kézben tartani az új ratermelést és biztosítani a prosperitást.
