Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tudományos konferencia a nemzetközi enyhülés és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésénék kilátásairól
— végül figyelembe kell venni, hogy a katonai leszerelés problematikája rendkívül bonyolult, a legkülönbözőbb fegyverrendszerek összehasonlítása — az egyenlő értékek meghatározása — óriási nehézségeket okoz. Mindezek ellenére a pozitív tényezők az 1970-es évek második felében erősödhetnek, és ez meggyorsíthatja a katonai enyhülést. Ezen az úton már eddig is kiemelkedő szerepet játszott a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó tárgyalások a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, valamint a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési konferencia. A SAUT-tárgyalások A háború utáni időszakban a Szovjetunió igen rövid idő alatt be tudta hozni lemaradását a korszerű fegyverek gyártásában, és ma már nagyjából azonos ütemben folyik a hadi- technika fejlődése a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Ez szükségszerűen a két fél közötti katonai egyensúlyhelyzet kialakulásához vezetett. Az USA kelletlenül ismerte el ezt, hiszen azzal a ténnyel kellett szembenéznie, hogy immár már nem képes katonai erőfölényére támaszkodva, egyoldalúan befolyásolni a világpolitikai eseményeket. A nukleáris háború következményeivel összefüggő aggodalmak végül is arra kényszerítették az Egyesült Államok kormányát, hogy felülvizsgálja korábbi álláspontját, és a stratégiai fegyverrendszerek korlátozását, illetve az atomfegyver további elterjedésének megakadályozását bevegye külpolitikai céljai közé. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok katonai célja a Szovjetunió bekerítése. Ennek része az USA úgynevezett „sziget-stratégiája”, amely bizonyos földrajzi kulcspozíciók megtartását és az USA-barát regionális közép- hatalmak létrejöttét szorgalmazza. Mivel a két világrendszer fő katonai erői a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban összpontosulnak, a folyamatban levő SALT-tárgyalások sikeres előrehaladása a katonai enyhülés egyik döntő jelentőségű területe. A tárgyalások ugyan a két világhatalom között folynak, a megállapodások azonban közvetlen hatást gyakorolhatnak más területekre is, elsősorban az európai regionális katonai problémák megoldására. Hasonló jelentőségű az atomsorompó-szerződés kiterjesztése és általánossá tétele. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak nem áll módjában megakadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését, de az ezzel járó veszélyek egyetemes felismerése jelentős mértékben meggyorsíthatná a szerződés általánossá válását. A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások sikere mindenekelőtt az egyenlőség és a kölcsönösség elvének érvényesülésétől függ. Emellett biztosítani kell, hogy az intézkedések eredményeként egyik fél biztonsága se szenvedjen csorbát, illetve egyik se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. Ezeken a tárgyalásokon ugyanakkor nincs értelme az egyenlő biztonság elvére hivatkozni, miután ez csak a globális erőviszonyokra alkalmazható. E tárgyalások önmagukban nem hozhatnak átfogó eredményt, csak a kezdetét jelenthetik egy olyan megállapodássorozatnak, amely egész Európában megvalósítaná a katonai enyhülést. Ez természetesen nem csökkenti a bécsi tárgyalások fontosságát. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenekelőtt a nyugati koncepciók felülvizsgálására van szükség ahhoz, hogy a megállapodásokra a közeljövőben sor kerülhessen. Ez a jelenleg érvényben levő katonai doktrínák felülvizsgálatát is szükségessé teszi. így feltételezhető, hogy a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások az európai politikai élet állandó elemei maradnak az 1970-es évek második felében.
