Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
szakot. Retorziók lehetnek egyes, fegyveres erővel nem járó intézkedések, például a bojkott, a gazdasági vagy diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése vagy megszakítása. Ezekre is csak igen súlyosnak ítélt jogsértések esetén kerül sor. Súlyosabb szerződésszegésnek következménye a szerződés felbontása lehet — ha azt a szerződés kilátásba helyezi —, vagy a jogsértőnek a szerződésből való kirekesztése is. Bizonyos jogi szankciók nemzetközi szervek, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy nemzetközi bírósága előtt speciális eljárások keretében valósulnak meg. Mind a jogi, mind az erkölcsi kötelezettségvállalások esetében vannak azonban olyan biztosítékok, melyek a fenti jogi eszközök elmaradása esetén is érvényesülnek. A nemzetközi erkölcs térhódítása — mint utaltam rá — összefügg azzal, hogy az államok kénytelenek mind nagyobb jelentőséget tulajdonítani a közvélemény és a többi állam reagálásának. Figyelembe kell venniük mind a várható, mind a már bekövetkezett reagálást. Erkölcsi nyomás, ,,erkölcsi kényszer” vagy szankció: ezek ma már kísérői mind a jogi, mind a nem jogi kötelezettségvállalásoknak. A legfontosabb elvi biztosítékazonban, amely a nemzetközi jog mellett a politikában és a nemzetközi erkölcsben is ismert, & viszonosság. „Az államok közötti kapcsolatokban általánosan elfogadott a viszonosság elve — írja Hajdú Gyula —, ami azt jelenti, hogy az államok olyan magatartást tanúsítanak egy másik állam irányában, aminőt attól saját magukra vonatkozóan elvárnak.” Ez az államok részéről valamilyen cselekvést vagy cselekedettől való tartózkodást jelent, hivatkozással a másik fél cselekvésére vagy annak hiányára, a viszonosság hiányára.16 Sajátos biztosítéka még a dokumentumnak az említett 1977-es találkozó, ahol szó lesz rendelkezéseinek végrehajtásáról, s várhatóan az újabb későbbi találkozók. így a helsinki okmány, ha betartását nem is szavatolják szerződéses jogkövetkezmények, rendelkezik fontos politikai, erkölcsi és egyéb biztosító eszközökkel, amelyek részben újszerűek, de jogi tanulmányozásra is méltók. IV. Az erkölcsi és politikai kötelezettségeknek a joghoz való viszonya elemzésekor tanulságos összehasonlítást kínálnak a nemzetközi szervezetek vagy egyes nemzetközi konferenciák ajánlásai, különösen az ENSZ Közgyűlés határozatai. A jogászok természetesen egyetértenek abban, hogy az ajánlás nem jelent jogi kötelezettséget. Michel Virally francia nemzetközi jogász mindamellett hiányolja, hogy az ENSZ Alapokmánya, de más jogforrások sem részletezik, mi az ajánlás fogalmának jogi meghatározása. Szerinte nem elegendő az a negatív meghatározás, hogy az ajánlásnak nincs kötelező ereje, mert ez nem jelzi miféle ereje, jogi hatása lehet mégis?17 Herczegh Géza úgy fogalmaz, hogy a Közgyűlés ajánlás jellegű határozatainak jelentős politikai és morális súlya van, különösen, ha a tagállamok döntő többsége fogadta el azokat. Haraszti György arra mutat rá, hogy az ilyen határozatok nem közvetlen forrásai a nemzetközi jognak, és jelentős szerepet tölthetnek be a jogszabályok további kialakításának folyamatában.18 Az ajánlásokról, különböző változataikról és súlyukról folyt vita összefüggött az ENSZ Közgyűlés gyakorlatának fejlődésével is. A szovjet jogtudományban F. I. Ko- zsevnyikov véleménye szerint az ENSZ egyhangúlag hozott határozatai „kilépnek az egyszerű ajánlások keretei közül”, vagyis már többek, mint ajánlások. Grigorij Tunkin 1962-es munkájában vitába száll ezzel a nézettel, és hangoztatja, hogy általában nincs kötelező erejük. (Kivételként kötelezőek lehetnek a Közgyűlés olyan határozatai, amelyek az Alapokmány értelmezésével kapcsolatosak.) Végül még egy nyugati vélemény: H. Lauterpacht — Virally tói eltérően — nem tulajdonít a közgyűlési határozatoknak az io
