Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
Nagyjelentőségű az a megállapítás is, hogy a Közgyűlés véleménye szerint a gyarmati népeknek joguk van arra, hogy az összes szükséges eszközökkel harcoljanak a gyarmati hatalmak ellen. Ezzel ugyanis nemzetközi okmányba került az a marxista tétel, mely szerint a felszabadító mozgalmaknak a gyarmattartó hatalmak elleni fegyveres harca jogos. Ezt kiegészíti az a felhívás, hogy a tagállamok adjanak meg minden morális és anyagi támogatást a függetlenségükért harcoló gyarmati népeknek. A gyarmati deklaráció előírásaihoz képest az akcióprogram további jelentős megállapítása az, hogy a külföldi monopóliumoknak a gyarmati területeken folytatott tevékenysége a gyarmati deklaráció megvalósításának fő akadályát képezi. A világ közvéleménye előtt ily módon is lelepleződik az a tény, hogy a gyarmattartó hatalmak a tőkés monopóliumok gazdasági érdekeinek szolgálatában tartják még mindig uralmuk alatt a gyarmati területeket. Az akcióprogramban a Közgyűlés felkéri a gyarmati felszabadító mozgalmak képviselőit, hogy vegyenek részt az ENSZ-neka gyarmati területekkel kapcsolatos tevékenységében. A Közgyűlés ezzel kifejezésre juttatta, hogy őket tekinti a gyarmati népek igazi képviselőinek. Bonyolítja ugyan a helyzetet az a körülmény, hogy a gyarmati területeken több, különböző orientációjú mozgalom is működik. Ezek többsége azonban legalább abban a kérdésben egységes álláspontot foglal el, hogy a területeknek minél hamarabb el kell nyerniük függetlenségüket. Végül jelentős az a megállapítás, hogy az ENSZ felelős azokért a területekért, amelyeken a gyarmati deklaráció előírásait még nem hajtották végre, és ezeken a területeken biztosítani kell az ENSZ jelenlétét, hogy a világszervezet segítséget nyújthasson a gyarmatosítás teljes felszámolásában. Ezzel az ENSZ — fennállása óta először — nyíltan deklarálta közvetlen felelősségét a gyarmati területek és népek jövőjéért. Az ENSZ létrejötte, a gyarmati kérdéssel kapcsolatos elvek kinyilatkoztatása az Alapokmányban, a világszervezet tevékenysége — különösen az ötvenes évek végétől és a hatvanas évek elejétől — jelentősen elősegítette a gyarmati rendszer felszámolását és a gyarmati népek függetlenné válását. A második világháború óta 1975 végéig 80 volt gyarmat nyerte el függetlenségét. A gyarmattartó imperialista hatalmak azonban minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek gátat vetni ennek a törvényszerű történelmi folyamatnak. Az SZKP XXIV. kongresszusa joggal állapította meg: „Nincsen olyan gaztett, amire az imperialisták ne volnának képesek abban a törekvésükben, hogy megőrizzék vagy visszaállítsák uralmukat a volt gyarmatok népei vagy olyan országok fölött, amelyek már kiszabadultak a kapitalista kizsákmányolás szorításából.”19 Az újonnan függetlenné vált országok jelentős része nem szakadt ki a kapitalista világgazdaság rendszeréből. A külföldi tőke ezekben az államokban nagyrészt továbbra is megőrizte, sőt megerősítette korábbi befektetéseivel szerzett pozícióit. A gyarmatosítás maradványai elleni harc súlypontja a hatvanas évektől kezdve így egyre inkább a gazdasági függetlenség megszerzéséért folyó küzdelemre helyeződött át, akár a nemzetközi politika egészét, akár az ENSZ tevékenységét nézzük. Ebben a küzdelemben a szocialista országok és a nemrég függetlenné vált afroázsiai országok együttesen lépnek fel. Az ioi
