Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
ENSZ-ben e téren elért eredményeknek akár vázlatos áttekintése is kívül esik e tanulmány keretein. A hetvenes évek eleje óta az ENSZ Közgyűlés ülésszakainak gyarmati kérdésekkel foglalkozó tevékenységét is kedvezően befolyásolta a nemzetközi életben tapasztalható enyhülési folyamat, a szocialista országoknak a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését előmozdító politikája, továbbá az el nem kötelezett országoknak a gyarmati kérdésekkel kapcsolatos közös fellépései. A gyarmati területek nemzeti felszabadító mozgalmainak képviselőit 1972-től megfigyelőként meghívták a Közgyűlés gyarmati kérdésekkel foglalkozó vitáira. A Közgyűlés XXVIII. ülésszakán hozott határozat első ízben fogalmazta meg,s0 hogy az ENSZ a nemzeti felszabadító mozgalmak képviselőit a gyarmati területek népei hiteles képviselőinek ismeri el. Ugyancsak ezen az ülésszakon az ENSZ igen jelentős támogatást nyújtott az akkori legfiatalabb afrikai állam, Bissau-Guinea számára azzal, hogy sürgős és fontos kérdésként vitatta meg a portugál gyarmatosítók Bissau-Guineában elkövetett agressziós cselekményeit, határozatában elítélte ezeket az akciókat, és követelte beszüntetésüket. Az ENSZ történetében először fordult elő, hogy a világszervezet a szocialista és az afroázsiai országok nyomására ily módon közvetve elismerte egy olyan volt gyarmati terület szuverenitását, amelynek egyes részeit a korábbi gyarmattartó hatalom, Portugália még mindig katonai megszállása alatt tartotta. A Bissau-Guinea Köztársaság kikiáltása kedvező hatást gyakorolt a többi portugál gyarmat felszabadító harcára, és példát nyújtott más gyarmati területek népeinek. 1975 végéig a többi afrikai portugál gyarmat is elnyerte függetlenségét, azonban Angolában és Portugál Timoron még le kell küzdeni a külföldi, imperialista beavatkozást. A hagyományos gyarmati területek földrajzi kiterjedése lényegesen összezsugorodott, de a meglevők az imperialista hatalmak gazdasági és katonai-stratégiai célkitűzéseiben jelentős szerepet játszanak, ezért minden tőlük telhetőt megtesznek megtartásuk érdekében. Az afrikai kontinens déli részén fennálló fajüldöző gyarmatosító rezsimek politikájával szemben az ENSZ eddigi fellépése elégtelennek bizonyult. Ezeket a rendszereket a nemzetközi tőkés konglomerátumok és az imperialista államok sokoldalú támogatásban részesítik. Közös fellépésük az ENSZ tervezett akcióit kudarcra kárhoztatta. A nyugati hatalmak — különösen az Egyesült Államok — a korábbi években igyekeztek olyan látszatot kelteni, mintha valóban törekednének a még meglevő gyarmati területek függetlenségének megadására. Megmaradt pozícióik védelmében azonban újabban a nyílt bírálatokra sem reagálnak. A Közgyűlésnek és a Biztonsági Tanácsnak a gyarmtai kérdésben hozott határozatait nyíltan megszegik. Minthogy a legélesebb bírálatokat a gyarmati deklaráció végrehajtásával foglalkozó különleges bizottságban kapta, Ausztrália 1969-ben, az Egyesült Államok (amely többek közt a Panama-csatorna- övezettel és Puerto Ricóval kapcsolatban is kényes helyzetbe került nemzetközi fórumokon) és Anglia 1971-ben bejelentette, visszavonja képviselőjét az említett bizottságból. A haladó fejlődő országok kezdeményezésére 1974-ben, az ENSZ Közgyűlés XXIX. ülésszakán a Palesztinái Felszabadítási Szervezet állandó megfigyelői státust ka102
