Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
nek még meglehetősen kezdeti szakaszában vagyunk, s e normákkal ma többnyire szintén a jogelmélet és a nemzetközi jog elmélete foglalkozik. A norma legátfogóbb értelemben társadalmi magatartásszabály, amely általános és ismétlődő jelleggel bír. Az államon belül a jogi normák másként érvényesülnek, mint az államok között a nemzetközi jogi szabályok. Jobban felismerhetők és elkülöníthetők az erkölcsi és politikai normáktól, mint a nemzetközi életben. Az államon belüli jog rendszere és a nemzetközi jog rendszere a szocialista jogtudományban uralkodó mai felfogás szerint egymással kölcsönhatásban áll és egyenrangú™ Egyikről sem lehet állítani, hogy előbbrevaló lenne a másiknál. A nemzetközi jog része a nemzetközi normák rendszerének, amelyben politikai, erkölcsi és egyéb normák is találhatók. Ezek gyakran fedik egymást, részben vagy egészében azonos tartalmúak is lehetnek. A nemzetközi jog egyébként még nem annyira fejlett, mint a belső jog, s napjainkban állandóan fejlődik; fogalmai tisztázódnak, bővülnek.13 Ez vonatkozik a nemzetközi élet nem jogi normáira is. Ma már általánosan használatos például a nemzetközi jog mellett a nemzetközi erkölcs fogalma is. Hasonló a helyzet a nemzetközi közvélemény fogalmával. A külpolitikai elvek az államok, társadalmi rendszerek ismétlődő külpolitikai magatartásának szabnak irányt. Bizonyos állandóságot, rendszerességet jelentenek a politikai magatartásban, amelyre szövetséges, partner és ellenfél egyaránt számíthat a politika rendkívül élénk mozgása közepette. Különösen fontosak az államok egymás közti kapcsolataira vonatkozó politikai elvek és normák. A külpolitikai elv ereje, presztízse növekszik, ha több állam is magáévá teszi. A legnagyobb nyomatékra pedig akkor tesz szert, ha nemzetközi jogi elvvé válik, nemzetközi jogi szabályként is elfogadják. A politikai és az erkölcsi normák kapcsolata is szoros a külpolitikában. Ez összefügg a mindkettőtől megkívánt rendszerességgel, megbízhatósággal. Általában azokat a külpolitikai elveket lehet széles körben elfogadtatni, amelyeknek erkölcsi tartalma jelentős. Olyan nyilvánosan meghirdetett külpolitikai elv, amelynek nincs semmiféle erkölcsi tartalma, ma már szinte elképzelhetetlen. Különösen szoros a nemzetközi életben az erkölcsi és jogi normák kapcsolata. Mint Búza László rámutatott: „erkölcsi és jogi szabály közt nem mindig van éles határ; sok jogi szabály egyben erkölcsi is”. Az újabb szellemű nemzetközi jogot pedig „az erkölcsi elvek egyre fokozódó térfoglalása jellemzi”.14 Különösen fontos az erkölcsi és jogi normák közti különbség tisztázása a szankciók és biztosítékok szempontjából, mert ez a helsinki dokumentum megítélésének fontos kérdése. A szankciók szempontjából a jogi és erkölcsi norma közt különbség van, de ez a különbség a nemzetközi normák esetében nem olyan nagy, mint a belső, az államon belüli normáknál. „Szankció minden magatartási szabályhoz szükségképpen kapcsolódik, csak a szankció tartalma és jellege más” — írja erről az idézett szerző. így a jogi szabályhoz alapvetően jogi, az erkölcsi szabályhoz erkölcsi szankció járul. Hozzáteszi: a társadalmi szankciók egyes esetekben még erősebben is hatnak, mint a jog következményei.15 Ezzel már jeleztük a választ arra a gyakran feltett kérdésre, hogy a helsinki dokumentumnak, ha nem jogi egyezmény, lehetnek-e szankciói és biztosítékai? Vizsgáljuk meg közelebbről, melyek a jogi és melyek az erkölcsi szankciók vagy garanciák a mai nemzetközi életben. A nemzetközi jog szankcióinak és garanciáinak nincs végleges listája. (Az államok nemzetközi felelősségének szabályai például napjainkban nyernek egységes kodifikálást.) A legerősebb szankció az egy vagy több állam részéről alkalmazott fegyveres kényszer, erre azonban csak igen súlyos jogsértés esetén és korlátozott mértékben kerül sor: a nemzetközi jog ugyanis ma már csak kivételes esetekben engedélyezi a fegyveres erő9
