Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - A Varsói Szerződés tagállamainak deklarációja (1956. január 28.)
ság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság között az imént aláírt szerződéssel és támogatja a szerződést. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt értekezlet eredményei elő fogják segíteni a békeszerető országok és népek további tömörülését és jelentős mértékben hozzájárulnak a béke és a biztonság megszilárdításához nemcsak Európában, hanem az egész világon. Forrás: Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1955. A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAINAK DEKLARÁCIÓJA (1956. január 28.) A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakán az alábbi deklarációt adták ki: Az 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződésben részt vevő államok — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, akik összegyűltek Prágában a Varsói Szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakára, kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Ennek eredményeként teljesen egyöntetű értékelésre jutottak mind a nemzetközi helyzet egészét, mind pedig az Európában kialakult helyzetet illetően. Egyöntetű véleményre jutottak azokra az intézkedésekre vonatkozólag is, amelyekre szükség van a nemzetközi feszültség további enyhítése, a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása végett. A népek mélységes békeakarata már lényeges változásokra vezetett a nemzetközi helyzetben, bizonyos enyhülést idézett elő az államok közötti feszültségben. Új, még ki nem használt lehetőségek tárultak fel az államok kapcsolatainak megjavítására és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására, az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségektől függetlenül. Helyesnek bizonyult, hogy az államok közötti nézeteltérések és viták megoldásának módszere nem az erőszak alkalmazása vagy az erőszakkal való fenyegetőzés, hanem a felek kölcsönös érdekeinek figyelembevételével a tárgyalások útja. Ennélfogva azok a találkozások, amelyek az utóbbi időben az államok vezető személyiségei között jöttek létre, különösen a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén, igen pozitív jelentőségűek voltak abból a szempontból, hogy egészségessé váljék az egész nemzetközi helyzet, csökkenjen az új háború veszélye. Az államok kapcsolatainak az utóbbi években történt fejlődése azt bizonyítja, hogy az a politika, amely a békeszerető államok ellen irányuló agresszív tömbök alakítására irányul, mint például az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a délkelet-ázsiai katonai tömb (SEATO), nem segítheti elő az államok nézeteltéréseinek rendezését, sőt ellenkezőleg, fokozza e nézeteltéréseket, az államok viszonyának még nagyobbfokú kiéleződésére vezet. E politika eredménye a példátlan arányú fegyverkezési verseny, különösen a tömegpusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-, a rakétafegyver stb. terén. Ez a fegyverkezési verseny már oda vezetett, hogy az államok óriási és egyre növekvő anyagi eszközöket fordítanak az atom- és hidrogénfegyverek, a rakétatechnika, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi fegyverek és más fegyverek előállítására. Mindez kétségtelenül növeli az új háború veszélyét, pedig ez a háború mérhetetlen áldozatokat és nyomorúságot zúdítana az emberiségre. Ezzel együtt sok olyan állam számára, amelyet külső nyomással, az eszközökben nem válogatva vonnak be az említett katonai tömbökbe, a tömbökben való részvétel nemzeti függetlenségük közvetlen veszélyeztetését, azt a veszélyt jelenti, hogy idegen érdekekért keletkezett konfliktusokba sodródnak, 88
