Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - A Varsói Szerződés tagállamainak deklarációja (1956. január 28.)
jelenti továbbá azt a veszélyt, hogy újból gyarmati rabságba döntik azokat a népeket, amelyek kemény harccal letépték magukról a gyarmati jármot és elnyerték a független fejlődés lehetőségét. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és a fegyverkezési hajsza fokozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, hogy az államok tegyenek kollektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzetközi téren a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok megfelelnek több állam olyan irányú törekvéseinek is, hogy az agresszív katonai tömbök politikáját mellőzve semlegességi politikát folytassanak. A Varsói Szerződés államai üdvözlik az ilyen törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A Varsói Szerződés tagállamai rokonszenvüket nyilvánítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek védelmezik a függeden nemzeti fejlődéshez való törvényes jogaikat. A Varsói Szerződés államai kijelentik, hogy teljes támogatásukban részesítik az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatait. A bandungi értekezlet résztvevői megmutatták: elhatározták, hogy megvédelmezika béke és a haladás ügyét, elítélik a gyarmati rendszert, amelyre új, döntő csapást mért a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása. A Kínai Népköztársaság ma az egész világ békéjének egyik hatalmas támasza. A Varsói Szerződés államai megállapítják, hogy a bandungi értekezleten kiemelkedő szerepe volt Indiának, Indonéziának, Burmának, Egyiptomnak és más államoknak. Kijelentik, hogy készek elősegíteni a bandungi értekezlet határozatainak megvalósítását, a többi között a gazdasági és a kulturális együttműködés terén a kölcsönös előnyök alapján, anélkül, hogy bárminő politikai, katonai vagy egyéb feltételeket kényszerítenének ki. A Varsói Szerződés államai természetesen különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek az európai biztonság biztosításához szükségesek. A kialakult helyzetben, midőn Európa egymással szemben álló katonai csoportosulásokra szakadt, midőn az északatlanti tömbben részt vevő államok fegyverkezési hajszája egyre nagyobb lendületűvé válik, midőn az e tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németország ot aktívan remilitarizálják, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sorsa miatt Tudatában vannak annak, milyen veszélyes a fegyveres erők — a szárazföldi hadseregek, a légierők, az atom- és hidrogénfegyverkészletek — növelése. Számot vetnek azzal is, hogy amennyiben ez a helyzet tovább tart Európában, akkor még inkább növekszik a fegyverkezési hajsza miatt a népekre nehezedő katonai kiadások terhe. Az agresszív katonai tömbök politikájában és a fegyverkezési hajszában rejlő veszély tudatával magyarázható az a tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választásokon azokat az erőket támogatta, amelyek a nemzetközi együttműködés, a megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezése mellett foglalnak állást. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság , Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kijelenti, hogy kész együttműködni minden más állammal az európai biztonság megszilárdítását és az új európai háború veszélyének elhárítását szolgáló intézkedésekben. Eltökélték, hogy továbbra is a béke és minden állam — a nagyok és a kicsinyek — mindenre kiterjedő békés együttműködésének politikáját folytatják. Ez a törekvésük annak a mélységes tudatán alapszik, hogy az új háború óriási áldozatokat követelne a népektől, elpusztítaná mindazon államok területét, amelyek csatamezővé válnának. Következik ez a törekvés ezen államok belső fejlődésének és természetének szükségleteiből is. Ezen államok népei a gazdasági és kulturális fejlesztés hatalmas tervein, az emberek jólétének fellendítését célzó terveken, a gazdasági élet és a kultúra mindenre kiterjedő fejlesztésének tervein, a tudomány és a technika legújabb vívmányait az emberiség szolgálatába állító óriási tervek teljesítésén dolgoznak. A békeszerető államok az európai biztonság megszilárdítására törekszenek. A nyugati hatalmak bizonyos körei viszont félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésének kiterjedésétől. Nyilvánvalóan a háborús idegesség fenntartására, a hidegháború folytatására törek89
