Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről

zámunkra elfogadhatatlan módszerekre és elméletekre megkönnyíti a kutatásainknál gyümölcsözőnek bizonyuló — később érintendő — elméletek számbavételét.

Nyilvánvalóan el kell utasítanunk az ún. politológia olyan irányzatát, illetve értelmezését, amely lényegében a marxizmus helyett próbál különböző elemekből általános elméletet összeeszkábálni. (A „politológiának” olyan értelmezése, mint politikával foglalkozó elmélet, szemantikai jellegű és semleges. A nyugati pohtológia alatt azonban ma már általában antimarxista irányzatot értünk.) A politológia jellege egyébként apolgetikus, és ezért inkább ideológia, mint tudomány. Nem téveszthet meg bennünket, hogy szélső- jobboldalról még ilyen jellegében is támadják, mert kétségtelen, hogy a politológia is képes feltárni bizonyos összefüggéseket. Márpedig ha ezek az összefüggések csak minimális szállal is kötődnek a valósághoz, objektíve hátrányos következtetésekbe torkollnak a mai kapitalista világrendszert és a társadalmat illetően, és ezért annak szélsőséges hívei fellépnek ellene.

Úgyszintén elfogadhatatlan számunkra módszerében a pszjchoanalitikai iskola, amelynek alapját S. Freud tanítása képezi. Ennek az iskolának a hívei közé tartoznak állandó művelői és olyanok is, akik időnként kirándulnak erre a területre (pl. H. Marcuse). A pszichoanalitikai iskola kb. így fogalmaz:a politikus olyan ember, aki logikusan kalkulálja a lehetséges élvezeteket és bajokat, és ehhez az emberi indulatokat veszifigyelembe. Az elmélet némileg a vulgáris materializmusra emlékeztet, következményeit illetőenpe- dig szubjektív idealizmusba torkoll.

Ebben a körben említjük végül a strukturális funkcionalizmus módszerét, amely elemző munkájához olyan sajátos és bonyolult terminológiát alakított ki, hogy azt csak a beavatottak érthetik meg. Módszerének lényege: a vizsgált cselekmény és az adott körben szereplő intézmények összefüggésbe hozása, azonos jellegek szerint. Terminológiájukban a struktúra a cselekmények látható azonosságát jelenti; a funkció a struktúrák mozgásának eredményét; az intézmény olyan struktúrát (struktúrákat), amely alapvető összetételében megfelel a társadalmi normáknak.

Az egyszerűbb áttekintés kedvéért a két utóbbi iskola közötti különbséget és mindkettőjük jellegzetes kérdésfeltevési módját példa bemutatásával szemléltetjük. Legyen a vizsgált nemzetközi esemény az 1972 szeptemberében Münchenben az izraeli sportolók ellen alkalmazott terrorizmus. Ennek vizsgálatánál a pszichológiaiskola így teszi fel a kérdést: hogyan fejlődött az elkövetők egyénisége? A strukturális funkcionalizmus kérdésfeltevése: milyen a megtámadó és a megtámadott intézményi hovatartozása?

A kutatásainkban felhasználható elméleteket, módszereket, iskolákat illetően először is rá kell mutatnunk arra, hogy eredendően nem ideológiai töltésűek, csupán fel- használásuk módja teszi ideológiai értékűvé az általuk elérhető eredményt, állásfoglalást. Itt nincs különösebb értelme a különböző elméleteket „nyugati” jelzővel ellátni, ezek különböző közgazdasági, szociológiai, matematikai módszerek, amelyeket kizárólag használhatóságuk alapján lehet értékelni.

Használhatóságban első helyen áll a nálunk lassan terjedő rendszer-elemzés (system analysis, szisztemnüj podhod). Nem azonos a „rendszerelméleti” megközelítéssel, amely egyes nyugati felhasználási módok szerint rokonságban áll a strukturális funkcionaliz95