Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről
3. A FOGALOM MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDJA 3.1. Elhatárolás A problémakör megvilágítását azzal kell kezdenünk, hogy vizsgálatunk tárgyát elhatároljuk mindazoktól a jelenségektől és ismérvektől, amelyeket nem tekintünk a nemzetközi kapcsolatok elméletébe tartozónak. A nemzetközi kapcsolatok tudományterülete nem azonos a tudományos alapon vitt külpolitikával. A szocialista állam politikája tudományos alapon álló politika, osztályérdekei egybeesnek a fejlődés objektív vonalával, és így nincs ellentmondás a tudományosan megalapozott követelmények és a lakosság többségének érdekét szolgáló fejlődés között. Bár ez az összhang a tőkésországokban nem áll fenn, helyenként ottis tapasztalunk törekvést a nemzetközi politika tudományos megalapozására. A nemzetközi kapcsolatok elméletét a külpolitika gyakorlatától először is funkciója határolja el, ami éppen a gyakorlat alátámasztása. Elválasztja továbbá a külpolitikától a kompromisszumhoz való viszonya is: míg a még tudományos alapon vitt politika megoldásait is szükségszerűen kompromisszumok telítik, addig az elmélet tudományos állásfoglalásait csak a valóság korlátozhatja. A nemzetközi kapcsolatok elmélete nem egy adott külpolitikai gyakorlat elmélete, hanem a gyakorlat által nem korlátozott, de a gyakorlatot megalapozó elmélet kíván lenni. Ebben az esetben az elméletnek prioritása van a gyakorlattal szemben, de nem feledhetjük azt a kétségtelen kölcsönhatást sem, amely ebben a vonatkozásban is fennáll az elmélet és gyakorlat között. Végül — ez teljesen nyilvánvaló — a nemzetközi kapcsolatok tana nem azonos a kapcsolatok különböző tartalmi és funkcionális részterületein már körülhatároltan kialakult diszciplínákkal és tanokkal, mint pl. a nemzetközi jog, világgazdaságtan, nemzetközi pénzügyek tana, szerzői jogvédelem stb. A különbség azért nyilvánvaló, mert az említett és hasonló diszciplínák más kérdésekre, vagy hasonló kérdésekre, de más módon felelnek. Nem lényeges azonban a különbség szempontjából az a körülmény, hogy pl. a nemzetközi jog már századok óta klasszikus tantárgy, a nemzetközi kapcsolatok elmélete pedig csak most van kialakulóban. 3.2. Szükség van-e meghatározásra? Az elhatárolás az első lépcső a pozitív megfogalmazás felé. Nyomban felmerülhet azonban a kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e meghatározást adni, fogalmat alkotni? Hiszen a gyakorlat — mint ezt jeleztük — minden elméleti meghatározás nélkül is végzi a maga dolgát, olyan értelemben is, hogy a világon úgyszólván naponta jelennek meg elméleti 89
