Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről
művek a nemzetközi kapcsolatokról. Nem volna-e elegendő kimondani, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméletének a művelése szükséges? (És ebben okvetlenül egyetértésre lehetne számítani.) Ebben az esetben azonban óhatatlanul kiszélesítenénk a vizsgált tudományterület határait, ami két véglet veszélyével járna: 1. nem lehetne többé kirekeszteni a területről a tudománytalan „műveket”; 2. esetenként szükségszerűen felmerülne e megfogalmazás igénye és az alkalmi megfogalmazások szubjektív meggondolásoknak engednének utat. Ha nem tudjuk a nemzetközi kapcsolatok diszciplínáját mint tudományterületet meghatározni, bizonytalan marad az elmélet; ha a gyakorlatnak nem lesz elméleti tengelye, bizonytalan marad elemzési módszere. Minthogy pedig a módszert a tartalom ha- tározzameg, és ittelőbb éppen a tartalom meghatározására van szükség, gyakorlatilag újra eljutottunk a diszciplína meghatározásának igényéhez. 3.3. A meghatározás kiindulópontja A nemzetközi kapcsolatok tudománya fogalmát a politikai tudomány fogalma útján keli megközelíteni, mert lényege a politikai tudomány kategóriájába való tartozás. Igaz, a politikai tudományok fogalma a szocialista szakirodalomban (F. Burlackij, St. Zolkiewski stb.) még vitatott és egyértelműen csak a nyugati irodalomban (R. Aron, P. Piganiol, J. Meyriat, M. Weber, Cl. Lévi-Strauss stb.) dőlt el. Ha azonban a politikai tudomány fogalmát elvetjük — amire nincs okunk —, hasznától és értelmétől fosztjuk meg a nemzetközi kapcsolatok elméletét. A politikai tudományok lényege abban áll, hogy (1) a politikai viszonyokat tanulmányozza tudományos módszerekkel, és (2) az e téren felmerült problémákban tudományos alapot dolgoz ki a politikai döntésre hivatott szervek részére. Ez a cél adja a politikai tudományok művelésének értelmét. A politika lényege a hatalomhoz való viszony. Teljesen mindegy, hogy hatalom alatt az egyes felfogások szerinti kizárólagos állami hatalmat értjük, vagy más koncepció szerint a hatalom megoszlását, a kérdés gyújtópontja a hatalom marad, és ez teszi politikummá az adott problémát. Ebből következik, hogy a politikai tudomány terén folytatott kutatásban szükségszerűen jelentkezik mindig az állásfoglalás. Az ilyen állás- foglalás mindig bírálat jellegű és időnként kénytelen a politikai döntéseknek magát az alapját, a társadalom célkitűzéseit és az e célok elérését szolgáló módszereket, a felhasznált eszközöket is bírálat tárgyává, esetleg éppen vitássá tenni. Itt a tudományos módszer is közvetlenül politikai értékűvé válik. A szocialista államvezetés tudományos jellege ugyanakkor többek között éppen abban rejlik, hogy a tudomány objektív szakszerűségével feltárt eredményekre akkor is reflektál, ha azok esetleg nem igazolnak egy meglevő gyakorlatot, vagy éppen annak megváltoztatását indokolnák. 90
