Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről
2. A MAI GYAKORLAT Szerte a világon, úgyszólván az összes fejlett országban működnek a nemzetközi kapcsolatokat tanulmányozó különféle intézmények. Kutatóintézetek egész sora foglalkozik a nemzetközi kapcsolatok elemzésével a legkülönbözőbb elnevezések alatt. Ismerünk világgazdasági, külügyi, békekutató, konfliktuskutató, politológiai, transznacionális kutatásokkal foglalkozó intézeteket — ezek valamennyien a nemzetközi viszonyokat tanulmányozzák. Csaknem minden országnak van, gyakran nem is egy, „Nemzetközi Szemle” vagy más hasonló elnevezésű folyóirata. Ezek is — függetlenül politikai irányzatuktól, módszereiktől — a nemzetközi viszonyok elemzésével foglalkoznak. Könyvtárnyi mennyiségű irodalom gyűlt össze a nemzetközi kapcsolatokról szóló irodalomból. A világ legtöbb könyvtárának rendező elve külön kategóriaként kezeli a nemzetközi viszonyok irodalmát. A legnagyobb nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO, az OECD stb. dokumentációs munkájában külön csoportosítják a nemzetközi viszonyokról készült tanulmányokat, felméréseket. Ezek a tények arra vallanak, hogy a nemzetközi viszonyok tanulmányozásának elkülönült gyakorlata fejlődött ki, és az e téren jelentkező praktikus igény csak külön csoportosítással szolgálható ki. Miután az a körülmény, hogy a nemzetközi kapcsolatok rendszeres vizsgálata szükséges, már nem szorul bizonyításra, szembeötlővé válik az elmélet hiánya. V. I. Gantman — más úton, igen meggyőzően — ugyancsak az elmélet hiányát jelöli meg kiindulópontként, amikor rámutat a nemzetközi kapcsolatok tana megalkotásának szükségességére. Szerinte a társadalomtudományok terén bizonyos aszimmetria áll fenn, ha az egyes tudományterületek alkotó elemeit vizsgáljuk. Általában minden tudományterületen kimutatható három alapvető elem: 1. az elmélet; 2. a történet és 3. a gyakorlati alkalmazás. így például a jogtudomány esetében beszélhetünk 1. joge- elméletről, 2. jogtörténetről és 3. bármely alkalmazott jogtudományról, mint pl. büntetőjog, polgári jog stb. A közgazdaságtudomány összetevői: 1. politikai gazdaságtan, 2. gazdaságtörténet és 3. például a népgazdaság tervezése vagy pénzügytan stb. Ha ezt a gondolatmenetet alkalmazzuk a nemzetközi kapcsolatokra, hogy áttekintsük a tudományterület alkotó elemeit, akkor ott csak a nemzetközi kapcsolatok történetét (2.) és a nemzetközi kapcsolatok valamely szektorára alkalmazott szakágat, pl. a nemzetközi magánjogot (3.) találjuk, de nincs nyoma az elméletnek. V. I. Gantman ebből azt a magától értetődő következtetést vonja le, hogy az elméleti megalapozás nem várathat tovább magára. A példa szellemes logikája azonban még mindig nem perdöntő. Arra a kérdésünkre, 87
