Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről
VAS-ZOLTÁN PÉTER A nemzetközi kapcsolatok elméletéről 1. A FELADAT A társadalom szükséglete, a politikai döntésre hivatott szervek igénye szükségessé teszi a nemzetközi viszonyok rendszeres tanulmányozását: fel kell tárni az erőviszonyok alakulását, ki kell jelölni a cselekvésre kiválasztható lehetőségeket, előre kell jelezni a várható fontosabb tendenciákat. Ezeknek a feladatoknak a megoldása csak a körülmények állandó, tüzetes vizsgálata útján lehetséges, miután az osztály-erőviszonyok helyzetét, az államok között történelmileg kialakult politikai és erőviszonyok fejlődését az ismert körülmények bonyolulttá teszik (a két világrendszer léte, a békés egymás mellett élés elve, a béke és biztonság szinte mindennapi munkával történő biztosítása, a távolságok leküzdése, a kommunikáció megnövekedése, a világban előállott fejlettségi színvonalbeli különbségek, az államok megnövekedett száma, a tudományos-technikai forradalomnak a nemzetközi viszonyokra való hatása stb.). Ezek a körülmények arra figyelmeztetnek, hogy a nemzetközi kapcsolatokban való tájékozódás nem egyszerűsíthető le, hanem éppen egyre több és több új elem bevonását teszi szükségessé. Az ilyen elemző munkának kétségtelenül kialakult gyakorlata van már; ennek a gyakorlatnak azonban minden felmerülő probléma esetében újból és újból meg kell küzdenie a bonyolultság különböző tényezőivel. Az elméletnek volna a feladata, hogy a nemzetközi kapcsolatok tanát mint tudomány- területet a helyére tegye, és megadja az elemző munkához mind az elveket, mind az adekvát módszert. Az elmélet kialakításának az első lépése a nemzetközi kapcsolatok kutatása tárgyának fogalmi meghatározása, ismérveinek feltárása. Itt dől el, hogy csupán egy értelmesen vitt gyakorlatról van-e szó, amelyet az általános politikából le lehet vezetni, vagy önállóvá fejlődött kérdéskörhöz jutottunk el, amelynek tanulmányozását az általános politika természetesen irányítja, de amely maga is visszahat a politika alakítására 86
