Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Joó Rudolf: Az EGK és a társult fejlődő országok
dasági és termelési szerkezete hasonló az EAMA-hoz”, hogy kezdjenek tárgyalásokat az EGK-val „egyezmények kötéséről”. A nyilatkozat alapján 1963 őszén Nigéria és három kelet-afrikai ország: Kenya, Uganda és Tanzánia — amely addig élesen ellenezte az EGK—EAMA társulást — tárgyalásokat kezdett a Közös Piaccal a yaoundéihez hasonló egyezmény kötéséről. A megbeszélések jogi alapja nyugat-európai részről a Római Szerződés 238. cikkelye volt. A több évig elhúzódó tárgyalások eredményeként 1966-ban Lagosban aláírták a társulási egyezményt Nigériával (a polgárháború miatt sohasem lépett érvénybe); 1969-ben pedig a Kelet-afrikai Közösség három államával: Kenyával, Ugandával és Tanzániával. Ez az arushai egyezmény. Az arushai egyezmény a második yaoundéi egyezménnyel egyidejűleg lépett életbe, 5 éves időtartamra kötötték, megújítása tehát szintén 1974-ben vált esedékessé. Az arushai társulás a yaoundéinál sokkal lazább kapcsolatot létesített az EGK és az érdekelt afrikai országok között. Egyrészt nem vonta be a három brit afrikai országot a Közös Piac segélyezési rendszerébe; ezek az országok gazdasági helyzetüknél fogva nem érezték a külső segély olyan mértékű szükségét, mint „francia” Afrika, így az arushai egyezmény csak kereskedelmi rendelkezéseket tartalmazott, de ezek a rendelkezések is az exportált áruknak csak szűk körére vonatkoztak, mert a kölcsönös kedvezmények kialakításánál tekintettel voltak a három afrikai ország születő integrációjának, a kelet-afrikai közösségnek az érdekeire. Egyes nyugat-európai országok — mindenekelőtt Hollandia és az NSZK — számára a nemzetközösségi országok társulása még ilyen formában is fontos diplomáciai jelentőségű volt: a) Precedenst teremtett a Nemzetközösség többi fejlődő országok számára hasonló kapcsolat teremtésére. b) Egyik összekötő szál volt Anglia és a Közös Piac között az 1963 óta megmegújuló csatlakozási tárgyalásokon. Az eddigi afrikai társulások értékelése A Közös Piac Bizottságának az volt a szándéka, hogy a yaoundéi egyezmény modellként szerepeljen az 1974-es EGK—ACP tárgyalásokon. Ezt azonban csak részben sikerült elérnie, mivel a Közös Piac és a 18 afrikai ország közötti 10 éves intézményes együttműködés eredménye afrikai szempontból eléggé sovány volt ahhoz, hogy ne legyen követésre méltó ideál az 1975—1980-as évek kibővített kooperációjában. A táisulás rövid távon vitathatatlan, számszerűleg mérhető kereskedelmi és pénzügyi előnyökkel is járt a részt vevő 18 ország számára. — ,\z EGK állandó és vámmentes piacot garantált a 18-ak olyan fontos monokultúrái termékeinek, mint: az ananász, a kakaóbab, a kávé, a tea, a bors, a vanília, a banán stb. Ezen termékek nagy része iránti kereslet a nemzetközi piacon stagnáló 7«
