Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Haraszti György: A technikai haladás és a nemzetközi jog
a parti államok halászterületeivé válnának. így például a szocialista országok közül a Szovjetunió mintegy 80%-ban, az NDK 90—95%-ban ezekről a területekről szerzi a lakosság élelmezésében jelentős szerepet játszó halmennyiséget. Ennek ellenére a szocialista országok a fejlődő országok szükségleteinek mérlegelésével arra az álláspontra helyezkedtek a caracasi konferencián, hogy a 200 mérföldes gazdasági övezet elismerése a fejlődő országok jogos követelése, mert a távoli országok által a mai kor fejlett technikájának felhasználásával más országok partjainak közelében folytatott halászat a fejlődő országok lakosságát a létfenntartásához szükséges élelemtől fosztaná meg. Ugyanakkor azonban a szocialista országok hangsúlyozták: tekintetbe kell venni azt is, hogy a halállomány megfelelő szinten tartása bizonyos optimális évi halmennyiség kifogását teszi lehetővé. Amennyiben az adott ország technikai felkészültségének meg nem felelő volta (a halászati technika elmaradottsága, megfelelően képzett halászok hiánya) következtében a parti állam nem képes ezt a halmennyiséget kifogni, az emberiség számára ez az értékes táplálék elvész. Ezt a kárt pedig csak úgy lehet elhárítani, ha addig, amíg a parti állam képes lesz saját halászai révén a megállapítandó normáknak megfelelő halmennyiséget kifogni, más államok számára is lehetővé válik, hogy megfelelő feltételek mellett részt vegyenek a parti állam halászai által kifogott és a helyesen megállapított norma szerint kifogható halmennyiség közötti különbözet lehalászásában. Ez a megoldás csupán átmeneti jellegű előnyöket biztosítana a gazdasági zónában egyes távolabb fekvő országok részére, minthogy a technológia átadása révén, amitől a szocialista országok sohasem zárkóztak el, idővel a fejlődő országok is képessé válnának a gazdasági övezet nyújtotta előnyök teljes kiaknázására. Ugyanez a probléma nem jelentkezik ilyen formában az altalaj ásványi kincsei tekintetében. Itt ugyanis a későbbi kiaknázás vagy a rendelkezésre álló ásványi kincsek lassúbb ütemben történő kiaknázása nem jelenti e kincs egy részének végleges elvesztését, éppen ezért a szocialista államok javaslata az ásványi kincsek tekintetében nem tartalmaz a halászatra vonatkozó rendelkezésekhez hasonló előírásokat, hanem a döntést a kiaknázást illetően minden tekintetben a parti állam jogkörébe tartozónak tekinti. A gazdasági övezet kérdése érzékenyen érinti a tengerparttal nem rendelkező államokat is, amelyek közé hazánk is tartozik. Ezek az államok ugyanis a gazdasági övezet elismerésével semmiféle előnyhöz nem jutnak, hiszen tengerpart hiányában gazdasági övezettel sem rendelkeznek majd, ezzel szemben le kell mondaniuk azokról a jogokról, amelyek őket — legalábbis elvileg, de egyeseket közülük gyakorlatilag is — megillették a jövőben majd gazdasági övezetnek minősülő tengerrészek élővilágának és ásványi kincseinek kiaknázásában. Részben hasonló helyzetben vannak a tengerparttal ugyan rendelkező, de földrajzi adottságaik következtében hátrányos helyzetben levő államok is, amelyeknek tengerpartja viszonylag rövid, vagy pedig a szomszédos, illetve a szemközti államok kontinentális talapzatának és gazdasági övezetének elhelyezkedése folytán aránytalanul kis talapzatra és gazdasági övezetre tarthatnak igényt. Ilyen hátrányos földrajzi fekvésű állam Európában pl. az NDK, Lengyelország, Finnország, Hollandia, az NSZK, de a fejlődő országok között is bőven akadnak hasonló földrajzi helyzetben levők.
