Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Haraszti György: A technikai haladás és a nemzetközi jog
A caracasi konferencián a tengerparttól elzárt, valamint a hátrányos földrajzi fekvésű államok igyekeztek összeegyeztetni érdekeiket és együttesen fellépni érdekeik biztosítása végett. Nem sikerült azonban teljes mértékben összehangolni az érdekeket, mert a tengerparttal egyáltalán nem rendelkező és a hátrányos földrajzi fekvésű államok között mégis jelentős különbség mutatkozik az utóbbi kategória javára, emellett az érdekek értékelése tekintetében számottevő eltérés adódott a csoporthoz tartozó szocialista és kapitalista országok közt, és speciális érdekek jelentkeznek a csoporthoz tartozó egyes fejlődő országok részéről. A csoporthoz tartozó szocialista országok saját közvetlen egyéni érdekeiket alárendelték az államok közössége kollektív érdekének, amely a fejlődő országok maximális megsegítését követeli meg, és ennek megfelelően kiálltak a 200 mérföldes gazdasági övezet elismerése mellett, a tengerparttól elzárt, illetve a hátrányos földrajzi fekvésű tőkésállamok nagy része ezzel szemben tartózkodóan, sőt részben ellenségesen fogadta a fejlődő országok követelését. A hosszú tengerparttal rendelkező tőkés hatalmak egy része is vonakodott elfogadni a gazdasági övezet fogalmát, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a caracasi konferencia óta bizonyos változás jelei mutatkoznak. Jellemző például, hogy Franciaországban, amely erőteljesen szembeszállt a gazdasági övezet gondolatával halászati érdekeinek védelmében, az utóbbi időben éppen a bretagne-i halászati érdekcsoportok képviselője szólt a gazdasági övezet elfogadása mellett2 abból a meggondolásból, hogy a fejlődő országok követeléseinek merev elutasítása súlyosan árthatna Franciaország gazdasági érdekeinek. A gazdasági övezet fogalmának bevezetése következtében feleslegesnek tűnik a kontinentális talapzat fogalmának fenntartása. Ha ugyanis a parti állam 200 mérföldes gazdasági övezettel rendelkezik, amelyben a kontinentális talapzatra vonatkozó jogszabályoktól eltérően most már nemcsak az altalaj ásványi kincseinek, hanem az övezet határain belül a halállománynak a kiaknázási joga is a parti államot illetné meg, a halállomány vonatkozásában az előbbiekben említett korlátozással, akkor a kontinentális talapzat fogalmára nincs szükség, hiszen a 200 mérföldes övezet általában úgyis túlterjed a viszonylag sekélyebb vízzel borított tengerfenéken. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű, mert egyes államoknál a kontinentális talapzatnak minősíthető tengerfenék túlterjed a 200 tengeri mérföldön, ennek folytán ezek az államok a gazdasági övezet fogalmának elismerése mellett ragaszkodnak a kontinentális talapzat jogintézményének a fenntartásához is. Ez a helyzet Kanada, India és más államok esetében. Ezt vette tekintetbe az Egyesült Államok által a kontinentális talapzatra vonatkozólag beterjesztett tervezet, amely a talapzat kiterjedését általában azonosítja a gazdasági övezetével, de kimondja azt is, hogy kontinentális talapzatnak tekintendő a gazdasági övezet külső határán kívül fekvő tengerfenék és altalaj is, amennyiben az a szárazföldi terület vízzel borított természetes meghosszabbításának minősül. Az Egyesült Államok tervezete szerint ilyenkor a kontinentális talapzat a kontinentális perem (continental margin) külső határáig terjedne, amelynek pontosabb meghatározását és kiterjedésének megállapítását a tervezet későbbre halasztja. Más 2 Le Monde, 1974. szeptember 10. 38. 1. 65.
