Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
nemzetközi ellenőrző tevékenységben tapasztalatunk nincs, illetőleg a tapasztalatok nem elégségesek, a kontingens diplomata beosztottait úgy válogattuk össze, hogy megfelelő számban legyenek köztük nemzetközi szervezetekben, nemzetközi konferenciákon tapasztalatokat szerzett munkatársak, olyanok, akik járatosak a nemzetközi jogban, s jáí- talában kellő élet- és külügyi tapasztalatokkal rendelkeznek. Hasonló igényű kiválasztás érvényesült a Magyar Néphadsereg tisztjeinél is. Ez utóbbi azért is fontos volt, mert a körzeti központok és az egyéb csoportok tevékenységében katonáink vettek részt. A NEFB jóhiszeműen, az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően megkezdte szerveinek (körzeti központok, helyi csoportok stb.) kitelepítését abban a feltevésben, hogy a kitelepülést követi a Négyoldalú Katonai Vegyes Bizottság megfelelő szerveinek kitelepülése. A II. részben már rámutattunk hogy erre a saigoni fél súlyos provokációi miatt nem került sor, noha az Egyezmény és a megfelelő csatolt jegyzőkönyv e szervezeti kiépülésre hasonló határidőket szabott, mint a NEFB esetében. E szervező tevékenységgel egyidőben megkezdődött az érdemi munka a saigoni központban is, részben a NEFB saját bizottságainak megszervezésével, részben az eljárási szabályzat kidolgozásával, részben a tűzszünetsérelmi panaszok elbírálásával. A nemzeti képviseletek nem kevesebb nehézséggel küzdöttek, hiszen részt vettek a NEFB-ben folyó fent említett munkában, de meg kellett szervezni a saját képviseletet, a kapcsolattartást a hazai szervekkel, a beosztottak elhelyezését, a kontingens utánpótlásának fogadását. A magyar képviselet több hónapig ideiglenes elhelyezésben tevékenykedett. A Külügyminisztérium és a saigoni képviselet közötti összeköttetést a minisztérium más magyar külképviseletek közreműködésével szervezte meg, s az összeköttetés közvetlenül az első csoport megérkezése után működni kezdett. A NEFB 1973 februárjában a fenti okok, de különösen a kanadai képviselet által kierőszakolt, erőltetett munkatempó miatt, csaknem naponta és naphosszat ülésezett, de e munkatempót még a vázolt feladatok sem indokolták. A kanadai fél helyzetét megkönnyítette, hogy a NEFB februári elnöke a kanadai képviselet vezetője volt. A NEFB létrehozta adminisztratív segítő szervét, a NEFB Titkárságát is. A NEFB által februárban sokat vitatott kérdések egyike a NEFB-nek a párizsi nemzetközi Viet- nam-konferencián való részvétele volt. A NEFB nem szocialista tagozatai az Egyezmény 18. cikkének h) pontjára hivatkozva, miszerint a kérdésben „a Nemzetközi Bizottság és a nemzetközi konferencia fog megegyezni”, olyan határozatot akartak hozatni, hogy a NEFB mint testület képviseltesse magát a nemzetközi konferencián. A NEFB szocialista tagozatai e javaslatot elvetették azzal, hogy országaik meghívást kaptak a konferenciára, s így tulajdonképpen nincs szükség a NEFB mint külön testület jelenlétére. A vitát a konferencia döntötte el, amely nem hívta meg a NEFB-et, de a konferencia záróokmánya rendezte a NEFB és a konferencia kapcsolatát. A záróokmány 6. cikke szerint: „a) A megállapodás (azaz az Egyezmény — a szerk.) négy aláírója vagy a két dél-vietnami fél — akár külön-külön, akár közös akcióval — tájékoztathatja ezen okmány többi aláíróit a megállapodás és a jegyzőkönyvek végrehajtásáról. Mivel a NEFB vagy a megállapodás négy aláírójának, vagy a két 5«
