Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
dél-vietnami félnek küldi majd jelentéseit és véleményét a megállapodás és a jegyzőkönyvek ama rendelkezéseinek végrehajtása ellenőrzéséről és felügyeletéről, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoznak, a megállapodás négy aláírója, illetve a két dél-vietnami fél lesz illetékes, hogy azokat akár külön, akár közös akcióval gyorsan ezen okmány többi aláírójához továbbítsa. b) A megállapodás négy aláírója vagy a két dél-vietnami fél — akár külön-külön, akár közös akcióval — megküldi majd ezt a tájékoztatást, továbbá ezeket a jelentéseket és véleményeket a nemzetközi Vietnam-konferencia másik résztvevőjének is tájékoztatás céljából.” A 7. cikk szerint: ,,a) A megállapodás vagy a jegyzőkönyvek olyan megsértése esetén, amely Vietnam békéjét, függetlenségét, szuverenitását, egységét vagy területi sérthetetlenségét, vagy pedig a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát fenyegeti, a megállapodás és a jegyzőkönyvek aláírói — akár külön, akár közösen — tanácskoznak majd ezen okmány többi aláírójával, hogy döntsenek a helyzet orvoslásához szükséges intézkedésekről. b,i Az Amerikai Egyesült Államok kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a megállapodást aláíró felek nevében való kérésére, vagy pedig ezen okmány hat vagy ennél több aláírójának kérésére összehívják majd a nemzetközi Vietnam-konferenciát.”9 Miként ismeretes, Kanada élt a NEFB-jegyzőkönyv 17. cikkében biztosított kilépési jogával; utóda az Iráni Császárság lett. A NEFB a rendelkezések értelmében Kanada távozása és az iráni kontingens megérkezése között akcióképtelenné vált. Ezalatt nagy tömegben érkeztek a NEFB-hez tűzszünetsérelmi panaszok, s feldolgozásukra az akcióképesség helyreállta után kerülhetett volna sor. Az érdemi munka azonban nem indulhatott meg, részben a NEFB-ben folyó viták miatt, melyekre a II. részben már utaltam, részben pedig a saigoni kormányzat provokációi miatt. A saigoni fél különösen a Cai Lay-i incidens kapcsán féktelenül uszított a NEFB szocialista tagozatai, de a NEFB ellen is. A mérgezett légkörben nem volt lehetőség ennek az ügynek a kivizsgálására sem. A NEFB tevékenységének értékelésekor megállapíthatjuk, hogy a NEFB-ben, s annak minden tagozatában megvan a készség a feladatok elvégzésére, ha tevékenységéhez az egyezményes feltételeket biztosítják. E feltételek biztosítása a saigoni kormány feladata, mivel a NEFB csaknem kizárólag a saigoni rezsim ellenőrzése alatt álló területen tevékenykedik. „A Magyar Népköztársaság — mondotta Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének 29. ülésszakán — a vietnami konfliktusban közvetlenül érdekelt felek kérésének tett eleget, amikor vállalta a részvételt a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban. Az az őszinte szándék vezette, hogy a bizottság másik három tagjával szoros együttműködésben elősegítse a párizsi egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását és hozzájáruljon a béke létrehozásához Dél-Vietnamban. Szilárd elhatározása e célok szolgálata, s nem enged semmiféle olyan nyomásnak, amely ettől el akarja téríteni.”10 9 Lásd Népszabadság, 1973. március 3. 10 Külpolitika, 1974. 4. sz. 110.1.
