Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
vizsgálat, megfigyelés, helyszíni szemle lefolytatásának. Az egyhangúság elvétől való eltérés kísérletére több példa van: ilyen az ún. „külön” megfigyelések, „külön” helyszíni szemlék, „külön” jelentések stb. problémája. A NEFB nem szocialista tagozatai hajlamosak túl könnyen túltenni magukat az egyhangúság elvén, vagy azt úgy értelmezni, hogy az egyhangúság hiányában általuk végrehajtott vizsgálati és más cselekmények nem egyezményellenesek, mivel nem tesznek mást, mint „külön” véleményként megállapítják, mi történt, s azt, ha kívánják, továbbíthatják a két dél-vietnami félhez. A szocialista tagozatok számára ez az álláspont elfogadhatatlan, mivel az egyhangúság elve az egyes adott kérdések vagy ügy kapcsán csak egyezményszerűen értelmezhető; ez pedig közös és azonos véleményt tételez fel a kérdés megvitatását vagy az ügy kivizsgálását illetően. Szabályos eljárás után mindegyik tagozatot megilleti a jog, hogy a vizsgált kérdés megítélésében jelentkező esetleges eltérő véleményt kifejtse, s azt a NEFB továbbítsa a működésről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének b) pontja szerint a KKVB-hez. A fenti szabályt csak megerősíti a NEFB-jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése, mely szerint „a Nemzetközi Bizottság és mindegyik csoportja egységes testületként tevékenykedik, amely mind a 4 tag képviselőiből áll”. A Bizottságban vita folyt az összekötő tisztek kérdéséről is. A NEFB-jegyzőkönyv 10. cikkének d) bekezdése a következőképp rendelkezik: „Mindenhol, ahol egy csoport állomásozik vagy működik, az érintett félnek összekötő tisztet kell a csoporthoz kijelölnie, hogy az részt vegyen a csoport munkájában és segítse azt ellenőrző és felügyelő feladatának akadálytalan végrehajtásában. Amennyiben egy csoport vizsgálatot folytat, minden érintett fél összekötő tisztjének lehetőséget kell adni a csatlakozásra, feltéve, hogy ezáltal a vizsgálat nem szenved késedelmet.”7 E rendelkezéssel összhangban áll az az igény, hogy mindkét dél-vietnami fél bocsásson rendelkezésre összekötő tisztet a vizsgálatokhoz. Ez a követelés annál is érthetőbb, mivel a KKVB kitelepülése hiányában a körzetekben és a helyi csoportokban nincs DIFK-képviselő. A NEFB nem szocialista tagozatai azon a véleményen voltak, hogy elég, ha a vizsgálatokban azon dél-vietnami fél összekötő tisztje vesz részt, amelynek ellenőrzési területén a vizsgálat folyik. Ezt az álláspontot nem fogadtuk el, s ezért a NEFB hosszas vita után felkérte a két dél-vietnami félt, hogy közölje véleményét. A két dél-vietnami fél válasza egyértelmű volt: mindkettő kijelentette, hogy kész összekötő tisztet adni, s garantálni a másik dél-vietnami fél összekötő tisztjének biztonságát saját ellenőrzési területén. Az igazsághoz tartozik, hogy a saigoni kormányzat röviddel fenti kijelentése után a hírhedt Cai Lay-i incidens kapcsán, a második helyszíni szemle előtt megtagadta a DIFK összekötő tisztjeinek fogadását. A NEFB-ről szóló jegyzőkönyv és az 1973. június 13-i közös közlemény rendelkezik a NEFB és csoportjai mozgásszabadságáról is, miszerint 7 Uo. 56
