Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
A NEFB csoportjainak területi elhelyezkedése teljesen megfelel az NKVB terület elhelyezkedésének, vagyis az Egyezmény alapgondolata a két szerv párhuzamos tevékenységéről és együttműködéséről e rendelkezésben is testet ölt. Ezt az alapgondolatot megerősíti az Egyezmény 18. cikke c) pontjának utolsó bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy az NKVB megszűnése után a két dél-vietnami félnek haladéktalanul meg kell egyeznie a NEFB-csoportok elhelyezésében és működésében; illetve a „dél-vietnami tűzszünetről és a közös katonai bizottságokról” szóló jegyzőkönyv 12. cikkének a) pontja, amely szerint „a két dél-vietnami fél. . . küldöttsége a KKVB-ban találkozik Saigonban, hogy mielőbb egyetértésre jusson a KKVB szervezetére és működésére vonatkozóan ...” Az ismertetett rendelkezések — s az 1973. június 13-án aláírt közös közlemény előbbiekben idézett 11. cikkének b) pontja is — egyértelműen a két dél-vietnami félre bízta részben saját katonai bizottságainak, részben a NEFB csoportjainak területi elhelyezését, mégpedig az NKVB megszűnte után. E tárgyban a DIFK többször javasolta, hogy a két dél-vietnami fél tárgyaljon a NEFB területi elhelyezéséről, s határozzák meg a KKVB elhelyezését; a tárgyalások elől a saigoni kormány minden alkalommal kitért. Ez a tény viszont egy súlyosabb problémát takar, nevezetesen azt, hogy amíg a NEFB kitelepülése megtörtént a 7 körzeti és a 26 helyi csoportba, addig a KKVB kitelepülésére nem került sor. így hiányoznak a KKVB és a NEFB helyi szervei közötti párhuzamos tevékenység és együttműködés elengedhetetlen, az Egyezményben is rögzített feltételei. Ennek következtében a NEFB már hosszabb ideje képtelen eleget tenni egyezményes kötelezettségének. E tanulmány terjedelme nem ad lehetőséget annak részletes ismertetésére, hogyan és mikor kell a KKVB és a NEFB csoportjainak közösen, együttesen eljárni — pl. fegyverzetcsere-ellenőrzés stb. —, ezért csak annyit szeretnék megállapítani, hogy a jelenlegi állapot e vonatkozásban nemcsak az Egyezmény szellemének, de betűjének is ellentmond. A saigoni kormány, miközben makacs ellenállásával lehetetlenné teszi a NEFB helyi szerveinek normális működését, képmutatóan azt kívánja, hogy a NEFB nemzetközi jellegéből fakadóan elsődleges, alapvető szerepet játsszék az Egyezmény betartásának ellenőrzésében. Ugyanakkor a saigoni fél könnyedén túlteszi magát a NEFB-jegyzőkönyv 10. cikkének c) bekezdésén is, miszerint „a Nemzetközi Bizottságnak és a Kétoldalú Katonai Vegyes Bizottságoknak szorosan együtt kell működniük egymással és segíteniük kell egymást feladataik ellátásában.” A NEFB gyakorlati tevékenységének másik vitatott problémája a NEFB-ben kötelező egyhangúság. Megjegyzem, hogy ez az egyik leglényegesebb eltérés az 1954. évi genfi egyezmény által felállított Nemzetközi Ellenőrző Bizottság és a jelenlegi NEFB között. Az egyhangúság elve a NEFB-en belül és annak minden szintjén a NEFB működésének legfontosabb alapelve; a NEFB és bármely szerve bármilyen kérdést, panaszt, vizsgálatot csak akkor fogadhat el, illetve folytathat le, ha a négy tagállam képviselői egyetértenek, s e döntést követő tevékenységben mind a négyen részt vesznek. Egyetértés hiányában nincs helye sem valamely kérdés napirendre tűzésének, sem pedig 55
