Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
közi Bizottságnak megfelelő alapja van arra, hogy a szóban forgó rendelkezéseket megsértettnek tekintse. Ez oly módon értendő, hogy e feladat végrehajtása során a Nemzetközi Bizottságnak szükség szerint az érintett felek segítségével és együttműködésével kell eljárnia.”5 6 A jegyzőkönyv 3. cikkét fontossága miatt szintén célszerű idézni. ,,a) Ha a Nemzetközi Bizottság úgy találja, hogy az Egyezmény végrehajtását súlyosan megsértik, vagy pedig a békét fenyegető esemény következik be, amely ellen a Bizottság nem tud megfelelő intézkedést hozni, akkor a Bizottságnak ezt jelentenie kell az Egyezmény négy részesének úgy, hogy ezek a megoldás érdekében konzultálhassanak. b) Az Egyezmény 18. cikke f) pontjának megfelelően a Nemzetközi Bizottság jelentéseit mind a négy tag egyhangú egyetértésével kell megtennie. Amennyiben nem jutnak egyhangúságra, akkor az Egyezmény 18. cikke b) pontjának megfelelően a Bizottságnak a különböző nézeteket a négy fél elé kell terjesztenie, vagy pedig az Egyezmény 18. cikke c) pontjának megfelelően a két dél-vietnami fél elé, de ezeket a véleményeket nem lehet a Bizottság jelentéseinek tekinteni.”6 A b) ponthoz bizonyos kommentárt kell fűznünk, minthogy a „különböző nézeteket” tartalmazó anyagok megítélésében a NEFB-ben részt vevő nemzeti tagozatok álláspontja erőteljesen eltér egymástól. A magyar és a lengyel álláspont az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően az, hogy ha a NEFB valamely tűzszünetsérelmi vagy más panaszt szabályos eljárás keretében kivizsgált, ám a részt vevő delegációk a vizsgálati eredményben nem tudnak egyhangúságra jutni, akkor az anyagot, anélkül hogy azt NEFB-jelentésnek minősítenék, továbbítani lehet a KKVB-hez. A szükséges feltételek hiányában, azaz nem a szabályos eljárással — a NEFB mind a négy tagozata képviselőinek jelenlétében lefolytatott vizsgálat, az eredmények egyhangú jóváhagyása után — elkészített anyag nem tekinthető sem NEFB-jelentésnek, sem „nemzeti különvéleménynek”, s ezért ezek az anyagok nem továbbíthatók a KKVB-hez. Ezt az Egyezmény szellemének és betűjének megfelelő álláspontot a kanadai és az indonéz tagozat hosszú időn át nem volt hajlandó osztani, s ez a magyarázata annak, hogy a NEFB tevékenységét 1973 júniusában „sine die” felfüggesztették. Megjegyzem, a kanadai fél a NEFB elnöki jogaival visszaélve végül is szabályellenesen továbbította a kanadai és az indonéz tagozat „különvéleményét” a KKVB-hez, noha az eljárást szabályellenesen folytatták le. Külön érdekessége az ügynek, hogy a „különvéleményt” a kanadai fél egy hónappal korábbi keltezéssel küldte meg a KKVB-nek. A NEFB csoportjainak területi elhelyezkedését a jegyzőkönyv tartalmazza. Eszerint a NEFB a saigoni központon kívül rendelkezik 7 körzeti központtal, 26 helyi csoporttal, 12 határellenőrző ponttal, 6 fegyverzetcsere-ellenőrző csoporttal, 7 fogolycsereellenőrző csoporttal, valamint 1 csoporttal, amelynek feladatát nem határozták meg pontosan. E központok és csoportok létszáma összesen 174 fő, magas képzettségű katonai és diplomáciai munkatársakból állnak. Rajtuk kívül minden nemzeti tagozatnak 116 fős kisegítő személyzete lehet. 5 A vietnami kérdés főbb dokumentumai 1954—1973. Külügyminisztérium, Budapest 1973. (kézirat gyanánt) 6 Uo. 54
