Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
— a csapatok Dél-Vietnamba való bevitelének tilalma és a 7. cikk minden más rendelkezése; — a Dél-Vietnamban letartóztatott és fogva tartott vietnami polgári személyek visszaszolgáltatása (8. cikk c) pontja); — a két dél-vietnami fél katonai erőinek csökkentése és a csökkentés által érintett csapatok leszerelése (13. cikk). A feladatok végrehajtásának módját a csatolt jegyzőkönyv tartalmazza. A feladatok végrehajtásának egyik feltétele a KKVB szerveinek kitelepülése, azaz kiépítése lett volna. A saigoni fél azonban kijelentette, hogy nem hajlandó az NKVB működésének időszakában elfogadott 11 pontos, a Katonai Vegyes Bizottságok tagjainak mentességeire és kiváltságaira vonatkozó megállapodást alkalmazni a kitelepülendő DIFK-képviselőkre, s őket elszigetelt katonai támaszpontokon kívánta elhelyezni. E saigoni akciók miatt a DIFK nem volt hajlandó képviselőit kitelepíteni, ragaszkodott a már elfogadott megállapodás végrehajtásához, s a kérdés rendezéséig megtagadta a kitelepülést. Ez ügyben fontos az 1973. június 13-án Párizsban aláírt közös közlemény 11. pontjának a) bekezdése, miszerint a KKVB „számára azonnal meg kell adni azt a 11 kiváltságot és mentességet, amelyre vonatkozóan a Négyoldalú Katonai Vegyes Bizottságban már megegyezés született”.2 A saigoni rezsim hű maradt önmagához, mert a közös közlemény e rendelkezését — csakúgy, mint annak többi rendelkezését — nem hajtotta végre. A felelősség egyértelműen a saigoni felet terheli, mert a közös közlemény 11. pontjának c) bekezdése szerint „mihelyt a 11. a) pontban említett mentességeket és kiváltságokat mindkét dél-vietnami fél biztosítja, a Kétoldalú Katonai Vegyes Bizottságot teljesen fel kell tölteni, regionális bizottságait és csoportjait pedig a helyeik meghatározását követő 15 napon belül el kell helyezni”.3 Az idézett közös közlemény a KKVB kitelepülésére vonatkozóan is hozott rendelkezéseket. Eszerint „a Kétoldalú Katonai Vegyes Bizottság székhelye Saigon legyen, vagy egy olyan hely, ahol a két fél által ellenőrzött területek határosak egymással, és amelyre vonatkozóan a két dél-vietnami fél megegyezik. A két fél regionális katonai vegyes bizottságainak székhelyeit és csoporthelyeit e Bizottságnak kell meghatározni a 3. pontban említett tűzszünet életbelépésétől számított 15 napon belül. Ezeket a helyeket a Bizottság saját határozatával bármikor megváltoztathatja. A helyeket — a belépőpontok kivételével — azon városok közül kell kiválasztani, amelyeket a délvietnami tűzszünetre vonatkozó Jegyzőkönyv 11. cikkének b) és c) pontja határoz meg, vagy ahol az egyik dél-vietnami fél által ellenőrzött terület a másik által ellenőrzött területtel szomszédos, vagy bármilyen más helyen, amelyre vonatkozóan a bizottságban megegyezés születik.”4 A közös közlemény e rendelkezésének végrehajtását Saigon —- a DIFK szívós követelései ellenére — szintén elszabotálta. 2 Lásd he Monde, 1973. június 15. 2. 1 3 Uo. 4 Uo. 51
